0702 - Deák Ferenc Könyvtár
Permanent URI for this community
Browse
Browsing 0702 - Deák Ferenc Könyvtár by Author "1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtár"
Now showing 1 - 14 of 14
Results Per Page
Sort Options
Item Afonso Cruz: Festő a mosogató alatt 9789634930440(Typotex, 2019) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárFestő a mosogató alatt - Van hova menjen? – kérdezte Rosa. - Egy koncentrációs tábort javasoltak. - Mit szólna a mi lakásunkhoz? - Sokkal jobb lenne. A fenti párbeszéd Afonso Cruz Festő a mosogató alatt című regényéből való. Rosa nem más, mint szerzőnk nagyanyja, beszélgetőpartnere pedig Jozef Sors festő, regényünk főhőse, valódi nevén Ivan Sors, aki 1940-ben ténylegesen írónk nagyszüleinek vendégszeretetét élvezte a portugál Figueira da Fozban. - Báling Gábor könyvajánlója -Item Ajánló 9631537633(Szépirodalmi, 1988) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárNeked Zadar Lengyel Péter: Macskakő Mi kapcsolhatja ki ilyen nehéz időkben az embert jobban, mint egy tisztességes ponyva! Inkább a magyar kortárs irodalom egyik kiemelkedő alkotását olvasná, a legújabb kori próza egyik úttörőjét? Mi lenne, ha nem kellene választani? Igen, Lengyel Péter 1988-ban megjelent regényével két legyet üthet egy csapásra! - Báling Gábor könyvajánlója - Böngészgettem kicsit a Digitális Irodalmi Akadémia oldalait, hátha rálelek a bőséges kínálatban egy olyan teljes szövegű könyvre, amelyet jó szívvel ajánlhatnék most olvasásra. A széles választékot elnézve egyáltalán nem nevezhető véletlennek, hogy találtam ilyet, ugyanakkor én mégis annak éreztem, ráadásul a szerencsés fajtából, mivel a tavalyi olvasmányélményeim közül találtam rá egyik kedvencemre. A főleg két és még vagy ezer másik szálon futó cselekmény egyik elsődleges színtere a millenniumi ünnepségekre készülő Budapest, némiképp alulról, a nappal tisztes vendéglátók, de éjszaka bordélyokat üzemeltetők, kasszafúrók, mutatványosok, a bűnt módjával de olykor azért megszállottan üldöző pandúrok szemszögéből bemutatva. És dehogy csak Budapest, hiszen ez a Monarchiabeli világ még mai korunkhoz mérten is rendkívül globalizált! Zárától (neked Zadar, ahogy a szerző rögtön kiszól az első oldalon) Odesszáig, Párizstól Amszterdammig és Budapestig, keresztül kasul rohanunk a kontinensen mackós hőseinkkel vagy gyémántok útját követve, hol vasúton, hol hajóval a Dunán és a Fekete-tengeren. Nem csak az alvilág, a bűnüldözés is európai, a hírhedt pojáca és gyanús nézeteket terjesztő Darwin Károly unokaöccsének furcsa találmányával, az ujjnyomatvétellel segítik például egymást a rend őrei Londontól Pestig. Budapest, ez csodálatosan nyüzsgő város ebben az időben „a világ elejéhez tartozik”, villamos vasúti hálózatával, siklójával, fogaskerekűjével és villamos földalatti vasútjával. Persze nem csak pompa és csillogás jellemezte már akkor sem, hogy önző módon saját olvasóinknak kedveskedjek kicsit, álljon itt erre a könyvből egy példa: „Angyalföldön, egy Dagály utcai telepen hetvenkét család él istállókból alakított, emberi lakásra alkalmatlan földszintes házakban. Egyetlen kútra jár mindenki, mely télen befagy, s a lakosok koromlepte városi havat olvasztanak maguknak.” Mi van még mindezeken kívül, ha ez nem lenne önmagában elég? Van még egy írónk, aki valamikor a huszadik század második felében, a már bomló de létező kádári diktatúra idején írja villanyírógépével ezt a történetet és beszélget lányával rólunk, mindannyiunkról. Honnan jövünk, mik vagyunk? Van itt ősrobbanás, ősleves, ilyen és olyan ős, minden, amelynek a végén valamiért szükségszerűen ott állunk mindannyian, helyünket keresve ebben a szédítő egészben. Mit jelent egy ilyen világban például egy ekkora nemzethez tartozni? „Hányan vagyunk? Tizenötmillió: kevesebb, mint New York.” Talán valami olyasmit, mint elmerülni egy ilyen remekműben, átérezni azt a szeretetet, amellyel Lengyel Péter a századfordulós Budapestet tárja elénk és más szemmel nézni ezáltal holnaptól magunkra, az utcákra, amelyek körbevesznek minket.Item Ajánló 9632702794(Magvető, 1976) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárEz nem az élet, ez csak egy... Mészöly Miklós: Film "De ezért kár sírni, kedves, ez nem az élet, ez csak egy film." Énekelte Presser Gábor a Mozi című dalban. Szóval akkor ez csak egy film, vagy mégis az élet? - Báling Gábor könyvajánlója - Két emberi élet vége, a háttérben a történelem feloldatlan borzalmai és egy 1912-es bűnügy. Kapocs csak a budai utca és környéke, ahol együtt járunk két öreg emberrel, de igazán közel kerülni hozzájuk nincs esélyünk. Nincs beszéd, sem egymással, sem a múlttal, a régi szörnyűségekről szóló tanúságtételeket elmossák az új szörnyűségek, nem érnek célt, elakadnak, mint a fényképek a közeli réten történt 1945-ös vérengzésről. A filmforgatókönyvként (?) elénk tárt elbeszélésben az elbeszélők mindentudása és teljes érzelmi közönye adja meg az alaphangot. Talán ettől a közönytől, tárgyilagos leírástól lesz igazán tragikus a halál ábrázolása az utolsó oldalakon. Nehéz ezt a regényt elhelyezni a jól bevált ajánlanám, nem ajánlanám koordináta rendszerben. Az elbeszélői mód szinte kényszerít minket, hogy saját magunk töltsük meg jelentéssel a különböző képeket, eseményeket, helyezzük őket a regényen túlmutató kontextusba. Abban biztos vagyok, hogy emlékezetes irodalmi élményben lesz része annak, aki le tudja emelni polcról és rá tudja szánni azt az időt, nagyfokú koncentrációt, amelyet a szöveg megkövetel. Szerencsére a mű online is olvasható a Digitális Irodalmi Akadémia oldalánItem Anne B. Ragde: Berlini nyárfák 9789639648913(General Press, 2007) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárBerlini nyárfák Egy talán a feledés homályába vesző regényt szeretnénk ezúttal figyelmükbe ajánlani, ezzel is késleltetve meg nem érdemelt sorsának bekövetkeztét. Miközben az utóbbi években a skandináv irodalom iránti érdeklődés egyre erősödött, Anne B. Ragde hazánkban 2007-ben megjelent Berlini nyárfák című kötete és két folytatása mintha mégsem került volna ettől nálunk rivaldafénybe. Pedig minden bizonnyal megérdemelné a figyelmet az északi irodalomnak ez az izgalmas alkotása. -Báling Gábor írása - Ragde családregényének központja egy leromló félben lévő farm, ahol az ötvenes éveiben járó Tor Neshov, a legidősebb fiú, szüleivel együtt éli vidámnak egyáltalán nem nevezhető életét. Örömöt számára csak a gazdaság disznóinak gondozása okoz. A két másik testvér már elmenekült a családi „fészekből”, Margido, a középső fiú ugyan közel maradt, de lábát évek óta nem tette be a farmra. Temetkezési vállalkozóként dolgozik, amely foglalkozás kapcsán már a könyv elején lehetősége nyílik Ragdenek nyomasztásból brillírozni egy kicsit. Ez a későbbiekben sem lesz másképp és el kell ismerni, nagyon jól csinálja. A legfiatalabb testvér, Erlend egészen Dániáig menekült, ahol meghitt kapcsolatban él egy férfival. Homoszexualitását családja és a norvég kispolgári közeg nem tolerálta volna, de ő képes volt a menekülésre, gyökereitől teljességgel elszakadva éli a testvérek közül egyedüliként boldogsággal teli életét. A trilógia cselekményének tulajdonképpeni kezdete az anya halála, amely újra összehozza a fiúkat a farmon. A fiúkat és még valakit, Torunnt, Tor harmincas éveinek vége felé járó lányát, akinek eddig létezését is homály fedte és aki a távoli Oslóból látogat el soha nem látott nagyanyja halálos ágyához. Ez az utazás nem várt fordulatot hoz életében, egyre közelebb kerül apjához, annak életéhez, ezzel együtt pedig sorsfordító választással találja magát szemben. Visszatérhet-e régi életéhez vagy gyökerestül felrúgva azt, apjával marad és felkészül a farm átvételére? Ez a dilemma végighúzódik az egész regényfolyamon, miként az a kérdés is, hogy az egymástól eltávolodott testvérek képesek lesznek-e elfogadni egymást, felülemelkedni előítéleteiken és legalább megérteni a másikat. Igazi párhuzamos világok ezek, Torunn, a városi, önálló nő, Tor, a gazda, Margido, a mélyen vallásos, egyedülálló férfi és a homoszexuális, nagyvilági, a végletekig kifinomult Erlend. Vajon ez az egymásra találás képessé teszi őket arra, hogy megbirkózzanak múltjukkal és azzal a régen őrzött titokkal, amely a Berlini nyárfák végén napvilágra kerül? Minden adott tehát egy jó kis családregényhez és Ragde a legjobbat hozza ki a műfajból. Bár nincs pörgő történet, a szöveg mégis sodró lendületű, letehetetlen. Minden egyes fordulatnak súlya van, igazi feszültség vibrál a levegőben. Ami talán a legfontosabb, nincsenek előre kiszámítható válaszok azokra a kérdésekre, amelyekkel hőseink identitásuk, boldogságuk keresése közben szembesülnek. Az egész regényfolyam szerencsére nem helyezhető el valamilyen optimista, pesszimista kimenetel koordináta rendszerében. A szerző tudja, hogy választásaink akkor valódi választások, ha belülről fakadnak és nem valamilyen külső megfelelés mozgatja őket. Talán pont azért olyan jó ez a trilógia, mert Ragde az összes szereplőjével rendkívül empatikus, konfliktusaikat úgy tárja elénk, hogy ő maga közben az állásfoglalás legkisebb jelét is kerüli. A sokszor nyomasztó, komor hangulat ellenére olykor egészen szórakoztató klasszikus családregény igazán felemelő élményt nyújt olvasóinak. Igazi csemege az északi ízek kedvelőinek. Anne B. Ragde: Berlini nyárfák (General Press, Budapest, 2007) Anne B. Ragde: Remeterákok (General Press, Budapest, 2008) Anne B. Ragde: Pihenni zöldellő mezőkön (General Press, Budapest, 2009)Item Bartis Attila: Tizenegy novella(Magánkiadás, 2010) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárTizenegy novella Nem tudom, mennyire ildomos ilyen erős kijelentéseket tenni, beszélni egy ekkora sokaság nevében, valószínűleg semennyire, most mégis így teszek. Bartis Attila nemzedékem számára az egyik leginkább meghatározó író. Igaz ez annak ellenére, hogy szépirodalmi műveinek száma nem ostromol csúcsokat, viszont minden egyes sora, ahogyan megszólalásai, egyéb tevékenységei is valahogy mindig komoly súllyal bírnak. Vannak ilyen emberek. Igazából az a fura, hogy ebben a zajjal teli világban még mindig vannak ilyen emberek. - Báling Gábor írása - Sokakhoz hasonlóan az első találkozást az 1968-ban, Marosvásárhelyen született Bartissal nekem is a 2001-ben megjelent Nyugalom című regénye jelentette. Első, de meghatározó találkozás volt ez, egy végtelenül egészségtelen anya fia kapcsolat krónikája, utóbbi szemszögéből elmesélve. A regény utolsó szavai, az egész mű nyomasztó atmoszférájával együtt örökre beleégtek emlékezetembe. Nem volt kérdés számomra, hogy ami Bartistól elérhető, azt el kell olvasnom. Így következett az eredetileg 1995-ben megjelent első regénye, egy árva gyermek felnőtté válásának története valahol, egy meg nem nevezett, persze leginkább erdélyi fürdőhelyen. Újabb emlékezetes alkotás. Aztán jöttek a Kéklő pára novellái, A Lázár apokrifek tárcái és sok egyéb mellett 2019-ben megjelent nagyregény; A vége. Nem célom most ajánlani az egész életművet, csak arra hívnám még fel a figyelmet, hogy az elhívatott fotográfus Bartis képei is irodalmi műveihez hasonló élményt nyújtanak. Akinek még nem volt szerencséje valamelyik kiállítását megtekinteni, az két könyvben is elmélyülhet bennük, a 2010-es, mobiltelefonnal fotózott, rendkívüli módon személyes A csöndet úgy c. kötetben és A szigeteken című fotóalbumban. Utóbbi képei 2014 és 2017 között Jáván készültek, ahol szerzőnk a mai napig is részben él és alkot. Szerencsénkre egy válogatás ezekből a képekből online is elérhető a Mai Manó Ház jóvoltából. Annak apropóján írok most Bartisról, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárat böngészve egy számomra eddig még ismeretlen novelláskötetére bukkantam, Tizenegy novella címmel. (Kis kitérő: a linkelt oldalon a HTML verzióra kattintva olvashatjuk a szöveget, de le is tölthetjük e-könyv olvasónkra vagy ilyen alkalmazással rendelkező okos eszközünkre, EPUB formátumban is.) Külön érdekesség, hogy az eredetileg magánkiadásban megjelent könyvnek nem nagyon leltem elérhető papírkönyv példányára, így aki olvasni szeretné, leginkább itt teheti meg. Lehetnek persze benne sokaknak ismerős írások, mivel A kélő pára illetve a Lázár apokrifek is tartalmaz belőlük néhányat. Ennek ellenére azt gondolom, mind Bartis rajongóinak, mind a most vele ismerkedőknek ajánlható ez a kötet, mivel tizenegy rövid novellájával kis túlzással élve a szerzőnk művei okozta sajátos élmények teljes spektrumát felvonultatja. Sőt. Számomra meglepetésként hatott az a fanyar humor, amely rögtön az első novellában, a Bohumil avagy a kenyérmorzsák dicsérete címet viselőben megjelenik. 1920-tól, a román csapatok bevonulásától követhetjük a nagyapa és kocsmája, egy, a kerthelyiségben lévő gesztenyefa valamint néhány tanácselnök történetét, zenészekkel, érzékeny lelkű böllérekkel, tanárnőkkel és szeretőkkel fűszerezve, egészen 1951-ig, az „évszázad legszebb” haláláig. A kötet legtöbb novellájának helyszíne Erdély, Marosvásárhely, Gyergyó vagy Szamosújvár. Utóbbi az édesapa börtönéveinek és egy visszaemlékezésnek a helyszíne. Megrázó, fájdalmasan gyönyörű történet sérelmekről, meg nem értésről, orvosolhatatlan fájdalmakról, amelyet az Idefent balsors, odalent sorstalanság című novellában olvashatunk. Az Erdélyhez, személyes emlékekhez kötődő írásokon túl találunk jópárat, ahol szerzőnkkel utazhatunk a világ tájaira. Persze ne gondoljon itt senki hagyományos útleírásra, az idegen tájakon is magunkban keresgélünk. A tengerparton ülve a bűnnel találkozunk, egy másik helyen, egy másik országban a világ legmélyebb depresszióját kutatjuk, vagy a sivatagban keressük együtt szerzőnkkel a semmit. Fejezzük be úgy, ahogy elkezdtük, egy túlzással(?). Emlékeinkről, érzéseinkről, fájdalmainkról Bartisnál nagyobb szenvedéllyel, őszinteséggel talán nem ír senki nemzedékének alkotói közül. Bizonyosodjanak meg erről önök is!Item Harold Fry valószínűtlen utazása 9789632612522(Maxim, 2013) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárHa nem megy el az eszünk Bejelentkezésünkben biztattuk önöket, hogy írjanak olvasmányélményeikről. Hogy ez a blog ne csak a könyvtárosok, henem az olvasók fóruma is legyen. Örömmel jelenthetem, hogy megérkezett az első fecske. Ezúton is köszönjük! - eh könyvajánlója - „Ha legalább néha nem megy el az eszünk, akkor nincs is remény.” (Rachel Joyce) Rachel Joyce első regénye egy igazi utazásra hívja az olvasót, méghozzá gyalogosan. Harold Fry a történet főhőse már nyugdíjba vonult, a hétköznapok monotonitásában él feleségével. Ezt az egyhangúságot egy régi kolléganőjétől kapott levél töri meg. Quennie Henessy egy angliai idősek otthonában haldoklik, és levélben búcsúzik Haroldtól. Harold válaszlevéllel a kezében elindul a postára, de mielőtt feladná a borítékot, egy fiatal lánnyal beszélget. Ez változtatja meg a történet menetét. Harold elindul vitorláscipőjében, könnyű kabátjában, hogy személyesen kézbesítse Quenninek írt sorait. A közel kilencszáz kilométer megtétele alatt bontakozik a történet a múltban és a jelenben egyaránt. Megismerhetjük Harold feleségét Maureent, és bepillantást kapunk addigi életébe. Útja során pedig sok emberrel találkozik, melyből erőt tud meríteni az eltervezett kihívás véghezviteléhez. Harold varázslatos utazása nemcsak kilométerekben mérhető, hanem lelki folyamataiban, a gyaloglás során tett felismeréseiben is. Alkalma lesz rá, hogy újragondolja és átértékelje eddigi életét. Eközben kerül az olvasóhoz egyre közelebb. Ez a könyv méltán példázza, hogy a cél elérésében a legfontosabb az út, melyet megteszünk.Item Jászberényi Sándor: A varjúkirály 9789634681809(Kalligram, 2020) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárA varjúkirály Jászberényi Sándor hazatért. Na jó, ha ő nem is, Maros Dániel, az író irodalmi alteregója mindenképp. Történt mindez a sokak által várt A varjúkirály című kötetben. Méltán várt, teszem hozzá gyorsan, noha elsőre kissé félve vettem magamhoz ezt a könyvet. Induljunk talán onnan, mitől is tartottam. - Báling Gábor írása - Sokakhoz hasonlóan én is a Lélek legszebb éjszakája c., 2017-ben Libri irodalmi díjat nyert novelláskötettel ismerkedtem meg a szerzővel és lettem egyből feltétlen rajongója. Ahogy azt sokan leírták már, Jászberényi novelláiban a kortárs magyar irodalomra nem jellemző hanggal találkozhat az olvasó. Szokatlan hanggal és szokatlan tárggyal is egyben, hiszen a főleg Egyiptomban élő, nemzetközi piacra dolgozó haditudósító Jászberényi novelláiban egy olyan világba visz el minket, amelyről legtöbbünknek semmilyen közvetlen tapasztalata nincs. A Közel-Kelet konfliktusoktól szabdalt világa ez, ahová, Kötter Tamás szavaival élve „a minimálpróza kemény, kopogó nyelvével és a férfiak nagyon is beszédes csendjével” varázsolnak minket ezek az írások. Na de mi marad meg az élményből akkor, ha a helyszín hirtelen nyugatra, értsd Magyarországra vagy akár az Egyesült Államokra változik? Vagy a novella műfaját váltja egy kisregény, A varjúkirály? Működni fog ugyanez a nyelv, megmarad ugyanaz a hatás, mikor az „egzotikumot” az ismerős váltja fel? Ezekkel a kérdésekkel kezdtem bele a könyv olvasásába, de nem sokáig kellett rajtuk rágódnom, mert kételyeim gyorsan köddé váltak. Persze segített ebben, hogy az első novella Szíriában játszódik, az Iszlám Állam bukása után, kurdok által felügyelt területen. Az Egy kis szívesség elképesztő tömören és brutálisan adja meg a kötet alaphangját. Kilátástalanság, egymás meg nem értése, jelen esetben egészen tragikus félreértése, a feloldás hiánya. És haladunk aztán végig, novelláról novellára, immáron Maros Dániel gyerekkorán vagy jelenén keresztül, Soprontól New Yorkig, az iskolapadtól a könyvbemutató turnékig. Családi sorsok, véletlen emberi találkozások, körbeleng mindent a tragikum, még a gyerekszületés örömteli pillanatát is elhomályosítja a balsejtelem, hogy ez nem az a vidék, ahol a csodákért, mint például egy meddőnek mondott anya megszületendő gyerekéért ne kéne megfizetnie valakinek. Mégis, minden komorság ellenére, sokszor pont azokban a már emlegetett beszédes csendekben ott van a remény arra, hogy át vagyunk képesek törni a lelkeket elválasztó falakat. Egy rég nem látott beteg baráttal a kórház udvarán, egy new yorki transzvesztitával iszogatva egy nehéz éjszakán vagy elárvulva, magunkra maradva egy ismeretlen ápolónő karjaiban az addiktológián. Tizennégy novella, nyugati történetek, ahogy az alcím is jelzi, melyek közül a Hosszú hétvége c. írásban már közvetlenül is megjelenik a 2015-ös menekültválság, illetve annak egy szegmense. Ezek után jutunk el a kisregényhez, az ugyanebben az időszakban a déli határon játszódó történethez. A nagy kérdés számomra, főleg az említett novella után az volt, hogy lehet-e beszélni erről az időszakról a didaktikus beszédmódot elkerülve, amely számtalanszor egyenértékű az irodalom halálával. A történetről magáról el nem árulva semmit, azt biztosan kijelenthetem, hogy Jászberényi mesterien oldotta meg ezt a feladatot. A kisregény szereplői igazi hús vér figurák, akiknek a világa, legyenek bár honfitársaink, szinte ugyanannyira távoli sokunknak, mint a határon átkelő menekülteké. Mégis értjük őket, képesek vagyunk belehelyezkedni az életükbe és együtt sodródni velük a tragikus, de egyben végtelenül gyomorforgató és abszurd végkimenetel felé. Azt hiszem, választ kaptam arra a kérdésemre is, hogy egy ilyen kiváló novellista, mint Jászberényi miért fordul egy olyan műfaj felé, mint a kisregény. Talán pont ez a forma az, amivel ez a feladat kivitelezhető volt. Ezen az alig több mint száz oldalon feltárul előttünk egy világ, pont annyira, hogy lássuk annak szürke árnyalatait, megértsük a nyelvét, érezzük a mindent átható hidegét és a végén együtt álljunk leforrázva a történet egyes szám harmadik személyében elbeszélt „hősével”. Jászberényi Sándor írásai a nyugalom megzavarására száz százalékosan alkalmasak. De nem is arra valók, hogy megnyugtassanak minket. Ilyesmiben nem lesz részünk, de aki vérbeli irodalmi élményre vágyik, az ne habozzon kézbe venni ezt a könyvét sem. Addig is, még az előző kötetből ajánlanám egyik kedvenc írásomat, amely szerencsére online is elérhető: https://www.szombat.org/kultura-muveszetek/jaszberenyi-sandor-decemberItem Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban 9789631432619(Magvető, 2015) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárTemetés az Ebihalban Valamikor rég, a kétezres évek elején sokszor Keresztury Tibor miatt vettem meg kedvenc hetilapom aktuális számát. Ha írt bele valamit, már megérte kézbe venni! Nagyon kíváncsi voltam, ennyi év után, ráadásul könyv formájában vajon ugyanazzal az erővel hatnak-e majd rám az egyébként kiváló irodalomkritikusként és szerkesztőként ismert szerző kötetben megjelent rövid tárcái, novellái. - Báling Gábor írása - Szerencsére nem kellett csalódnom, sőt. Lecsúszott, jobb sorsra érdemes figurák, lepattant bölcsészek, bűzös, szürke és olykor meglehetősen szürreális hétköznapok, alkoholizmus, rendkívüli módon személyes vallomások, no meg persze közéleti írások. Valamiért engem egytől egyig beszippantott, épp úgy, mint egy, másfél évtizeddel ezelőtt. Amire a legkevésbé sem számítottam, az az, hogy egy adag futással kapcsolatos írás is szembejön majd és ezek sem a rosszak közül valók! Mit mondjak, ez nagyon jólesett a kedves szerzőtől, mivel egy (futó)cipőben járunk, én is vén fejemre váltam függővé ettől a sporttól. Valljuk be, mennyivel jobb ezeket a keserves, olykor kissé trágár, csak azért is írásokat olvasni az adott tárgyban, mint mondjuk a futóbolond Murakami hétköznapi kocafutó számára elképzelhetetlen beszámolóit. (Na jó, azt is jó azért.) Szóval futás és irodalom tárgyban is megkerülhetetlen mű! Kifejezetten ajánlom olyanoknak, akik ebben a vírus sújtotta időben az elmaradó futóedzéseket a futásról való olvasással pótolnák! Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban (Magvető, 2015)Item Knut Hamsun: Éhség 9789634140177(L'Harmattan, 2015) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárCsak bírj az Éhséggel... Egy olyan könyvet ajánlanék ezalkalommal, amelyet mostanában, de még a hazai vírusjárvány előtt volt szerencsém elkezdeni olvasni. Akkor jó ötletnek tűnt belefogni, de most talán azt ajánlanám, várjanak vele egy nyugalmasabb időszakig. Az én bicskám is majdnem beletört, ahogy a valóság maga is egyre nyugtalanítóbbá vált körülöttem, mert ez a regény nem a feszültség enyhítésére való. - Báling Gábor könyvajánlója - Knut Hamsun a norvég és a világirodalom jelentős alakja, annak ellenére, hogy a nácizmus népszerűsítésében betöltött szerepe és politikai nézetei nagyban nehezítik irodalmi munkásságának megítélését. Régóta szemeztem ezzel az első jelentős, fiatalkori művével, amely többször is látókörömbe került. Utoljára az általam nagyon kedvelt norvég szerző, Karl Ove Knausgardnál, akinek Harcom című regényfolyamában többször említésre kerül Hamsun munkássága, valamint a tavalyi Budapesti Könyvfesztiválon a vele tartott beszélgetésen is kitért jelentőségére. Talán nem túlzás a modern regény egyik atyjaként tekinteni rá, jelen könyvének látásmódja ennyi év távlatából, ma is lenyűgöző. 1890-et írunk. Oslo, akkori nevén Kristiania utcáin sétálunk, olykor rohanunk vagy tengődünk céltalanul fiatal író hősünkkel és járjuk be vele a városon kívül az éhségtől és nélkülözéstől egyre inkább darabokra hulló elméjének rejtett zugait. Ősztől a tél beköszöntéig tart ez az utazás, de csak napokat töltünk együtt, melyeket egy-egy szerencsés fordulat tagol részekre, egy elfogadott cikkért kapott honorárium, egy baráti segítség egy véletlen zálogházi találkozáskor vagy egy nagylelkű főszerkesztő könyöradománya. Mindeközben kirajzolódik bennünk egy kép a városról, a benne élő emberekről, amely valahogy sokkal inkább ismerősségével ejt zavarba, mint az elvárható távolságával, amelyet 130 év távlata indokolhatna. Feltűnik itt megannyi ismerős magatartás, közöny, gonoszság, léhaság, dölyf, de bőven találkozunk együttérzéssel, segítő szándékkal, empátiával is. A lényeg ugyanakkor nem odakint, hanem hősünkben zajlik, gondolataiban, érzéseiben, abban a folyamatosan önmagával folytatott párbeszédben, ahol a büszkeséget, a morális tartást és az ezekre való állandó önreflexiót felőrli a nélkülözés, az éhség. Ahogy kezdetben csak viselkedése válik furcsává, zaklatottá, úgy csúsznak szét később gondolatai, zavarodnak össze érzései. Ülünk vele együtt elméjének hullámvasútján, amelynek hullámvölgyeit és hegyeit váratlan szerencséi és azok gyors elherdálása formálják. Lenyűgöző egy utazás ez, de szigorúan csak erős idegzetűeknek ajánlott! Hogy révbe ér-e hősünk, aki a szegény családból származó, fiatal korában maga is sokat nélkülöző szerző alteregójának is tekinthető? Tartsanak vele, a végére kiderül, de ha a fülszöveget elolvassák, jóval korábban is annál!Item Olga Tokarczuk : Hajtsad ekédet a holtak csontjain át 9789634145837(L'Harmattan, 2019) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárHajtsad ekédet a holtak csontjain át „Megjöttek a hősök, Fel is állnak sorban, Komoly méltósággal És büszke mosollyal. Emelik lábukat Zsákmányuk nyakára, Emelik poharuk A legfőbb vadászra!” Földes László Hobo: A vadászok bevonulása Vonulnak ezek a „hősök” Olga Tokarczuk, a 2018-ban (2019-ben kiosztott) Nobel-díjjal jutalmazott lengyel írónő regényének lapjain is. Büszkén, komoly, de leginkább tettetett méltósággal nem máshova, mint a holtak birodalmába. - Báling Gábor könyvajánlója - Sziléziában járunk, Lengyelországban, közel a cseh határhoz. Helyszínünk egy kisváros és egy falu közelében található fennsík, ahol mindössze néhány ház és még kevesebb állandó lakó éli világtól visszavonult életét. Körben hegyek, földutak, erdők és az erdő állatai. Kemény vidék, ahol a globális felmelegedés ellenére a telek csak még fagyosabbak lettek. Tél van történetünk kezdetén is, főhősünk, a nyugdíjas tanárnő, egykori hídépítő mérnök napjai szokásos sétájával telnek. Szomszédjainak üresen hagyott házait ellenőrzi rendszeresen. Az elsőre látásra békés és meghitt vidék csendjébe különös halálesetek zavarnak bele. Egy közeli szomszéd, egyben ismert orvvadász félrenyeli egyik áldozatának egy csontját. A szintén vadász rendőrparancsnok egy kút fenekén végzi, a közeli rókafarm tulajdonosának nyoma vész… és hősünk, Duszejko asszony ott van minden esemény körül. Nyomoz, kutatja az okokat, egyre inkább meggyőződve arról, hogy valamiképpen a leölt állatok társainak bosszúja sújt le az áldozatokra. Persze nyugdíjas tanárnőnk csak egy kissé „hibbant öregasszony”, aki unalmas napjait asztrológiai kutatásokkal üti el és a történet elbeszélőjeként minket is informál ezekről, legyen szó halálunk napjáról vagy a tv-műsor és a csillagok együttállásának összefüggéséről. Nem is veszi őt komolyan senki. Illetve azért ez mégsem teljesen igaz, megismerünk itt egy igen különös kis közösséget is körülötte. Egykori diákja, a ma már bűnügyi technikus ifjú rendszeresen látogatja és együtt hódol vele szenvedélyének, Byron versei fordításának. Megjelenik egy rovarszakértő az erdőben, akivel szintén bensőséges viszonya alakul ki, valamint a történet folyamán meghitt barátság fonódik közte és egyik közeli szomszédja közt is, ki szintén állandó lakos a fennsíkon. Ezeknek az embereknek az összetartása, egymás felé megnyilvánuló nyitottsága éles kontraszt alkot mindazzal a képmutatással, a hagyománynak nevezett rögzült viselkedésformák uralmával vagy az egyszerű gazemberséggel, amely Duszejko asszony számára az állatok céltalan legyilkolásában csúcsosodik ki. Szép, klasszikus történetmesélést kapunk, ahol szinte minden pillanatban körbe vesz minket a természet, már-már halljuk a madarak énekét, látjuk a vadak vonulását, bőrünkön érezzük az évszakok változását. És látjuk az embert, amely széttöri ezt az egyensúlyt, nyomait, mellyel beszennyezi a tájat, ahol ő csak vendég, de ahol úrként viselkedik. Akad morális dilemmánk is bőven. Mit tehet például az egyén ott, ahol az állatkínzásra az a válasz, hogy a falu az falu, a kutya pedig csak kutya? Tokarczuk nem feltétlen akar válaszokat adni nekünk, ettől is olyan nyugtalanító ez a könyv. Az viszont biztosnak tűnik, hogy ő a kisnyúl pártján áll. Nagyon ajánlott olvasmány! Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át (L’Harmattan, 2019.)Item Pető Péter: #halálka 9789634681618(Kalligram, 2020) 1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtárhashtag halálka Nem mindig könnyű az olvasó élete. Irodalommal is olykor megtelik az ember, nem talál örömöt mégoly jól megírt alkotásokban sem. Kiváltképp igaz lehet ez azokra a művekre, ahol a minket körbevevő valóság kerül terítékre. Valljuk be, mostanában inkább szabadulnánk egy kis időre belőle. Pont egy újságíró regényét vegyem a kezembe? Sőt, egy magyar újságíróét? Egy olyan regényt, ahol a fülszöveg olyanokat ír, hogy ”…nemcsak e két férfi sorsa, még csak nem is tragikus haláluk érdekli őt íróként, hanem, mondjuk így, annak a mai Magyarországnak „levegőtlen prése”, ahol a fent és lent világa más-más módon, de egyként rosszul érzi magát. A félreértésektől, az oda nem figyeléstől. A szolidaritás hiányától.” Jaj… - Báling Gábor írása - Szerencsére nekem van egy komoly előnyöm azokkal szemben, akik nem olvastak még semmit Pető Pétertől, mégpedig első regényének, a Leshatárnak (Pesti Kalligram, 2017) az ismerete. Szerzőnk, azon kívül, hogy újságíró, futballbíró is egyben (bár ha jól tudom, itt a múlt idő lenne indokolt), első regénye pedig ebből a tényből fakadóan egy sajátos nézőpontból megírt korrajz a kelet-magyarországi viszonyokról. Konkrétan a pályáról, síppal a kézben, illetve a pályák környékéről, mindennel együtt, ami ezzel jár. Kocsmák, öltözők, utak meccsekre és meccsekről, emberi sorsok a világ egy kevésbé szerencsés szegletéből. Gondolhatnánk erről újra, hogy „jaj!”, de nem, nagyobbat nem is tévedhetnénk! Legalábbis így komoly idő elteltével, amikor a kezembe akadt a #halálka, nem az első regény nyomasztó tárgya, hanem az írás könnyedségének, a szöveg szellemességének az emléke volt az, amely miatt most is Pető könyve mellett döntöttem. Na de akkor Pető Péter, mint futballbíró megírta első regényét, most pedig mi, olvasók újra a „bőrébe bújva”, mint képzeletbeli újságírók találkozhatunk ugyanannak a vidéknek szinte szociográfiai leírásával? Szerencsére nem erről van szó. Az újságírás valóban benne van a regényben, a kiindulópont is két újságcikk, két férfi öngyilkosságáról. Ugyanazon a napon, két, ugyanolyan korú öngyilkos, egy budapesti menedzser és egy borsodi munkanélküli. Egy újságíró, akinek feltűnik a dolog és „nyomozásba” kezd. Az idézőjel azért indokolt, mert a regénybe önmagát ilyeténképpen beleíró szerző szerepe a Leshatárhoz képest másodlagos, egy nagyon jól kialakított szerkezetet ad a regénynek, ahol aztán a szereplők, fő- és mellékalakok (akikről olykor kiderül, hogy a történtek alakulása szempontjából mégis főszereplők) mondják és mondják a történetüket, olykor megerősítve a másikat, olykor ellentmondva egymásnak. Ezekből a monológokból tárul elénk aztán ennek a két férfinak a tragikus sorsa, a már a fülszövegben is említett egyaránt élhetetlen fenttel és lenttel egyetemben. Na meg azért igen, hírekből. Hírekből, amelyek olykor egy-egy szereplő történetéhez tesznek hozzá valamit egy riport vagy egy bulvárhír formájában máskor pedig egy komoly elemzéssel értelmezik a társadalmi háttért, egymás mellett, ahogy az egy tisztességes posztmodern világban illik. Semmiképpen sem szeretném még elhallgatni azt a kétségbevonhatatlan tényt, hogy ezek a hírek, monológok bizony nem ritkán marha viccesek. Szerintem aki Pető Péter könyvét olvasva nem röhög fel legalább egy párszor hangosan, az menthetetlenül savanyú alak. Segít ebben persze a szövegben olykor csúcsra járatott abszurditás, amely kissé eltávolít minket a valóságtól, miközben róla mesél nekünk. Minden együtt van tehát egy kitűnő regényhez, remélem, sikerült kedvet csinálnom hozzá. Pető Péter a Wikipédia szerint magyar újságíró, politikai elemző, korábbi labdarúgó-játékvezető. Én ezt a sort bátran kiegészíteném a kortárs magyar író kifejezéssel. Legyenek az olvasói, megéri!Item Spiró György: Álmodtam neked 963919333X(Scolar, 2000) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárAmikor beüt az utópia Azt mondják, vannak olyan korszakos jelentőségű pillanatok a történelemben, amelyekre mindenki, aki megélte azokat pontosan emlékszik, beleértve, hogy hol és éppen mit csinált akkor. 2001 szeptember 11-e ilyen élménye például az én korosztályomnak, ezt személyes tapasztalatom és mások elbeszélése alapján is kijelenthetem. Mindenkinek vannak ugyanakkor ehhez hasonló élményei saját életéből olyan pillanatokról, amelyek ugyan nem nevezhetők történelmi léptékkel mérve sorsdöntőknek, de mégis valamiért ugyanígy működnek. - Báling Gábor írása - Nekem ilyen például az a pillanat, amikor elolvastam Spiró György Utópia c. novellájának utolsó sorait a kisföldalattin ülve munkába menet az Andrássy úti könyvtárba. Na meg utána már a könyvtárban is újra - engedtessék meg utólag is ez a kis lazaság - meg újra. Novellát elemezni, értékelni nem túl hálás és nem is nekem való feladat, elégedjenek meg azzal, hogy figyelmükbe ajánlom a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán, hozzátéve, hogy az egész Álmodtam neked c. kitűnő novelláskötet illetve Spiró György további művei itt elérhetőek! Remélem, másoknak is hasonló irodalmi élményt nyújtanak majd! Van ugyanakkor olyan, akinek mégis jól áll, ha a novelláról, mint műfajról ír, és ez nem más, mint maga a szerző. Amikor azon gondolkodtam, mi az a rövid mű, amely online elérhető és szívesen ajánlanám olvasóinknak, az is felötlött bennem, hogy valahol Spirónál olvastam arról, miért ez talán a legnehezebb műfaj és miért van az, hogy „Kevesebb jó novellát írtak, mint regényt.” Talán ezért is veszem rá mindig nehezebben magam, hogy belevágjak egy novellás kötetbe, mint egy regénybe. Na de hol beszélt erről Spiró? Kis keresgélés után rá is leltem a következő írásra: Mitől jó egy novella? Micsoda hatalmas szerencse! Két legyet egy csapásra! Hiszen ezzel a kis kereséssel nem csak egy kitűnő írást ajánlhatok a novelláról, hanem Spiróval együtt egy újabb online elérhető művet, Tóth Krisztinától: Árnyék a falon A kitűnő novella az először 2011-ben megjelent Pixel címet viselő regény (novellafüzér?) részeként került kötetben kiadásra. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat és ha végükre értek, böngésszék akár az Elektronikus Periodika Adatbázis oldalán a Mozgó Világarchívumát további olvasnivalóért.Item Szerb Antal: Budapesti Kalauz: Marslakók számára 9789631432817(Magvető, 2019) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárMarslakó Budapesten Ha ma egy marslakó leszállna Budapesten, elég fals képet kapna a város normális életéről. Erre kevés az esély, mondhatnák önök, pedig történt már ilyen, és szerencsére Szerb Antal ott volt... - Báling Gábor könyvajánlója - Kedves Olvasók! Egy budapesti sétát ajánlanék a mai napon, és ha már séta, természetesen legyen irodalmi és biztos ami biztos, virtuális. Kit hívhatnánk ehhez inkább segítségül, mint Szerb Antalt, az írót, irodalmárt, ki oly sokunkat varázsolt már el korábban. Ajánlhatnám szerencsénkre szinte minden művét, kalandozhatnánk vele együtt bölcsész főhősével a Pendragon legenda lapjain vagy beutazhatnánk Olaszország vidékeit és kereshetnénk elveszett ifjúságunkat Mihállyal, az Utas és holdvilág utazójával. Sőt, tegyünk is így, a Magyar Elektronikus Könyvtár segítségével erre mind lehetőségünk adódik. De mielőtt ilyen hosszú kalandokba bocsátkoznának, tartsanak marslakó barátjukkal egy rövid kis sétára! Vigyázzanak látogatónk erkölcseire, válasszák meg helyes napszakot a pesti Dunaparton való korzózásra! Mutassák meg neki, hol kezdődnek Budán általában a szerelmek, hol szoktunk mi, a város lakói gyermekek lenni és megöregedni. Na meg hol laknak albérleteikben a Városi Könyvtár tisztviselői, ahol a „főbérlő minden testrésze idővel füllé alakult, magánélete nincs, teljesen felolvad albérlője megfigyelésében”. Kellemes kirándulást kívánok! Ja és még valami! Ha képekkel szeretnék színesíteni az élményt, használják erre Budapest-Képarchívum adatbázisunkat! Szerb Antal: Budapesti Kalauz : Marslakók számáraItem Toussaint, Jean Philippe: A fényképezőgép; A fürdőszoba 9636760330(Jelenkor, 1995) 1308 FSZEK Dagály utcai KönyvtárElfeledett könyvek megmentője Vannak könyvek, amelyek miután megfutják kötelező körüket a könyvtári újdonságok között, majd elfoglalják helyüket a betűrendben, szinte soha többé ki sem kerülnek onnan. Vannak olyan könyvek, amelyekkel különösen méltánytalanul történik mindez. Tapasztalatom szerint Jean-Philippe Toussaint művei sajnos ebbe a csoportba tartoznak. Pedig a belga származású francia író regényei olyan különleges hangulatot árasztanak magukból, ami méltán dobogtathatja meg a kortárs, minimalista próza kedvelőinek szívét. - Báling Gábor írása - Ezekben a szövegekben nem számíthatunk sem nagyszabású, szerteágazó cselekményre, sem a háborgó lélek belső vívódásaira. Találkozhatunk viszont a világban eligazodni képtelen, illetve azt nagyon nem is erőltető igazi anti-hősökkel. Ezeket az alakokat magasan fejlett intelligenciájuk leginkább a valóságra való folyamatos reflektálásra készteti, annak megélése helyett. A külvilág legtöbbször mint valami ellenséges entitás jelenik meg számukra, amelynek „legyőzése” válik legfőbb feladatukká. A világ köszöni szépen, ettől még jól el van és mivel nem hajlandó felfüggeszteni működését, néhol elképesztően komikus, hőseink lelki nyugalmára nézve határozottan zavaró eseményeken keresztül tolakodik az előtérbe. Az állandó önreflexió és a világ megfigyelése között azért jut idő arra, hogy Toussaint hősei utazzanak, szerelembe essenek, hivatalos teendőket intézzenek vagy éppen olyan, nagy horderejű vállalkozásokba fogjanak, mint a jogosítvány megszerzése. Az a fanyar, ironikus látásmód, amin keresztül találkozunk ezekkel a történetekkel, teszi különlegessé ezeket a műveket. Azok a könyvek, amelyeket sokáig nem kölcsönöznek, előbb-utóbb kikerülnek a könyvtárak állományából. Mentsük meg Toussaint munkáit! Mi sem fogunk rosszul járni. Toussaint, Jean Philippe: A fényképezőgép; A fürdőszoba (Jelenkor, 1995) Toussaint, Jean Philippe: Monsieur; A halogatás (Jelenkor, 1997) Toussaint, Jean Philippe: A televízió (Jelenkor, 2000)