Olga Tokarczuk : Hajtsad ekédet a holtak csontjain át 9789634145837
Date
2019
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
L'Harmattan
Files
Abstract
Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
„Megjöttek a hősök,
Fel is állnak sorban,
Komoly méltósággal
És büszke mosollyal.
Emelik lábukat
Zsákmányuk nyakára,
Emelik poharuk
A legfőbb vadászra!”
Földes László Hobo: A vadászok bevonulása
Vonulnak ezek a „hősök” Olga Tokarczuk, a 2018-ban (2019-ben kiosztott) Nobel-díjjal jutalmazott lengyel írónő regényének lapjain is. Büszkén, komoly, de leginkább tettetett méltósággal nem máshova, mint a holtak birodalmába.
- Báling Gábor könyvajánlója -
Sziléziában járunk, Lengyelországban, közel a cseh határhoz. Helyszínünk egy kisváros és egy falu közelében található fennsík, ahol mindössze néhány ház és még kevesebb állandó lakó éli világtól visszavonult életét. Körben hegyek, földutak, erdők és az erdő állatai. Kemény vidék, ahol a globális felmelegedés ellenére a telek csak még fagyosabbak lettek. Tél van történetünk kezdetén is, főhősünk, a nyugdíjas tanárnő, egykori hídépítő mérnök napjai szokásos sétájával telnek. Szomszédjainak üresen hagyott házait ellenőrzi rendszeresen.
Az elsőre látásra békés és meghitt vidék csendjébe különös halálesetek zavarnak bele. Egy közeli szomszéd, egyben ismert orvvadász félrenyeli egyik áldozatának egy csontját. A szintén vadász rendőrparancsnok egy kút fenekén végzi, a közeli rókafarm tulajdonosának nyoma vész… és hősünk, Duszejko asszony ott van minden esemény körül. Nyomoz, kutatja az okokat, egyre inkább meggyőződve arról, hogy valamiképpen a leölt állatok társainak bosszúja sújt le az áldozatokra.
Persze nyugdíjas tanárnőnk csak egy kissé „hibbant öregasszony”, aki unalmas napjait asztrológiai kutatásokkal üti el és a történet elbeszélőjeként minket is informál ezekről, legyen szó halálunk napjáról vagy a tv-műsor és a csillagok együttállásának összefüggéséről. Nem is veszi őt komolyan senki. Illetve azért ez mégsem teljesen igaz, megismerünk itt egy igen különös kis közösséget is körülötte. Egykori diákja, a ma már bűnügyi technikus ifjú rendszeresen látogatja és együtt hódol vele szenvedélyének, Byron versei fordításának. Megjelenik egy rovarszakértő az erdőben, akivel szintén bensőséges viszonya alakul ki, valamint a történet folyamán meghitt barátság fonódik közte és egyik közeli szomszédja közt is, ki szintén állandó lakos a fennsíkon. Ezeknek az embereknek az összetartása, egymás felé megnyilvánuló nyitottsága éles kontraszt alkot mindazzal a képmutatással, a hagyománynak nevezett rögzült viselkedésformák uralmával vagy az egyszerű gazemberséggel, amely Duszejko asszony számára az állatok céltalan legyilkolásában csúcsosodik ki.
Szép, klasszikus történetmesélést kapunk, ahol szinte minden pillanatban körbe vesz minket a természet, már-már halljuk a madarak énekét, látjuk a vadak vonulását, bőrünkön érezzük az évszakok változását. És látjuk az embert, amely széttöri ezt az egyensúlyt, nyomait, mellyel beszennyezi a tájat, ahol ő csak vendég, de ahol úrként viselkedik. Akad morális dilemmánk is bőven. Mit tehet például az egyén ott, ahol az állatkínzásra az a válasz, hogy a falu az falu, a kutya pedig csak kutya?
Tokarczuk nem feltétlen akar válaszokat adni nekünk, ettől is olyan nyugtalanító ez a könyv. Az viszont biztosnak tűnik, hogy ő a kisnyúl pártján áll. Nagyon ajánlott olvasmány!
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át (L’Harmattan, 2019.)