Ajánló 9635395663
| dc.contributor.author | 1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtár | |
| dc.date.accessioned | 2024-09-23T15:57:38Z | |
| dc.date.accessioned | 2024-11-11T13:59:12Z | |
| dc.date.available | 2024-09-23T15:57:38Z | |
| dc.date.available | 2024-11-11T13:59:12Z | |
| dc.date.issued | 2006 | |
| dc.description.abstract | "...csak az ember olvas" - "Mit mível, Kelepes! Ember az, nem béka!" Pretz György írása Sokadszor olvastam már el Selma Lagerlöf gyermekeknek szóló svédországi útikönyvét, a Nils Holgersson csodálatos utazását, és a mai napig nem tudtam betelni vele. Minél többször veszem kézbe ezt az éppen száz éve megírt könyvet, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy a szülőföld szeretete nemcsak magyar sajátosság. A mese lényegét Babszem-Nils és Márton Házilúd, valamint a szürke vadludak légi és földi úti kalandjai adják. Lúdháton repülni jó, mert fentről, a levegőóceán magasából nézve minden éppen olyan picinek látszik, mint maga az utazó, aki a megbántott házitörpe jóvoltából lett pöttömnyi. A madarak országútjáról gyerekszemmel lepillantva még a hatalmas Svédország is könnyen átlátható. Nils csak addig marad kicsinyített emberke, amíg az írónő útmutatása szerint - tartományról tartományra járva – Mártonnal és a madarakkal be nem barangolja a csodaszép svéd tájakat, és meg nem javul magaviselete szülei és a házimanó örömére. Milyennek láttatja Selma Lagerlöf a száz évvel ezelőtti, korabeli Svédországot? Nem járok messze az igazságtól, úgy, ahogy az írónő személyesen Babszemnek megfogalmazza morbakkai udvarházában: érdekesnek, szépnek és igaznak. Nils és a madarak jóvoltából járunk Karlskronában, a hadiflotta kikötőjében, ahol, ha nincs a jóindulatú Rosenbaum (és kalapja), a városalapító király-bronzember majdnem megtanítja kesztyűbe dudálni az őt óvatlanul megsértő kisfiút. Bataki hollót szabadítja ki ezermester tudományával a Kénpörkölő fogságából Falunban, a régi bányavárosban, ahol rezet bányásznak évszázadok óta. Bátran és talpraesetten engedi szabadjára Babszem a rabságban szenvedő Gorgó sasmadarat a stockholmi skanzen madárházából. A legokosabb svéd tartomány régi székvárosában, Uppsalában, a diákság nagy tavaszi ünnepére téved, bár nem kívánkozik közéjük, de sokaságuk és jókedvük örömre deríti. A dalarnai Siljan tó környékén a népi viseletet veszi alaposan szemügyre a tökmag legényke. A közvetlen gyerekemberi tapasztalatot a svéd írónő földöntúli szépségű meséivel egészíti ki, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az olvasó gyermek képzelete is madárszárnyra kapjon: nekem különösen tetszett a blekingei lépcső regéje a lazachúst kedvelő szikladobáló óriásról, Bataki holló meséje a tenger fenekére süllyedt, minden száz évben egyszer egy órára megmutatkozó, gazdag és boldog Vineta városáról, Smoland keletkezésének története a kontár Szent Péterről, Stockholm királyi meséje a fókabőrbe bújt vízitündérekről és persze a legmeghatóbb história, az árván maradt Gorgó sas felnevelkedésének igaz története. Svédországot nemcsak erről a kívánatos, szép oldaláról mutatja be Selma Lagerlöf, hanem az aktuális gondokat is megosztja olvasóival: a magukra maradt Greta és Ola szívszorító történetéből kiderül, hogy a tüdőbaj nemcsak Magyarországon volt népbetegség, hanem ebben a skandináv országban is. A menhelyre került Britta és Anna szomorú esete az állami szociális gondoskodás hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Amikor Nils a halott parasztasszonynak megadja a végtisztességet, kiderül, hogy gyermekei kivándoroltak idegen országba. A dinamikus gépi nagyipar legázolja a kiszolgáltatott, versenyezni képtelen háziipart: a svéd földön született új pedagógiai módszer, a szlöjd talán megmentheti vagy életben tarthatja az önállóságra és a munka szeretetére nevelő kézügyességet. A Rucató tervezett lecsapolása, a Malar tó árvize, a Csendeserdő pusztulása, a bányavidéki Dörgőház riasztó példái arra figyelmeztetnek, hogy az ember és a természet kapcsolata alaposabb figyelmet, törődést és megfontolást érdemelne. Büszke, az öreg ló, az örebrói állatvásár sanyarú körülményei miatt az állati jogok védelmében kér segítséget Babszemtől. Nils példátlan nagy átalakuláson megy keresztül. A könyv elején édesapját a fiú lustasága, hanyagsága és tudatlansága, édesanyját pedig lelketlensége, durvasága emésztette. Amint a házitörpe elvarázsolja, az írónő jellempróbáló feladatok sora elé állítja Babszemet, aki nem hátrál meg, és teljesíti a feladatokat: a száműzött és megbélyegzett, bosszúszomjas Ravaszdi, aki megátalkodottan űzi-hajtja Akkáékat, láncostul kap nyakörvet tőle; az őslakos és bevándorló patkányok harcában a hódító Szürkéket az ódon lovagvár búzaszemrakásaitól a Lundból kapott varázssíppal tereli el; a Varjú-hegy belső hatalmi harcaiból vesztesen kikerült „kétbalkezes”, de becsületes Garmó varjút hozzásegíti kérészéletű vezérségéhez; a kisebbik Károly-szigeten a gyámoltalan, hitehagyott birkák harci szellemét tüzeli fel az éjjelenként, alattomban támadó rókák ellen; a Hjalmar tavi jégzajlásból „légi” távirányítással kimenti Grétát és Olát; gyermekéletet óv meg a Rucatavon is; a bányavidéki medvecsalád körében - állandó életveszélyben - nagyon talpraesetten viselkedik. Örömteli meglepetés számomra, hogy a svéd írónő révén megtanulhatunk finnugor nyelvrokonunk nyelvén számolni, hiszen a száz éves Tornyosfellegi Akka vezérelte vadlúdcsapat véneit egytől hatig finn számnevekkel szólíthatjuk meg, sőt más nyelvrokonainkkal, a szarvasaik után járó lappokkal is szóba elegyedhetünk. Életmódjuk, használati eszközeik, szokásaik, hagyományaik az idő múlásával szinte semmit vagy alig változtak. Büszkeség volt megtudni, hogy magyar tanítók érdeklődését is felkeltette a neesi kézügyesítő módszer. Egy dolog azonban nem hagy nyugodni, valahányszor elolvasom Nils Holgersson csodálatos utazását: Márton lenyűgöző fizikai teljesítménye minden elismerést megérdemel, Selymeske iránti vonzalma megható, Nilsszel való együttműködése példaszerű, lappföldi utazása során mérhetetlen sok tapasztalatra tesz szert, családot alapít, mégis, mi hajtja arra, hogy Selymeskével és gyermekeivel együtt megadja magát a sorsnak a hosszú utazás végén? Kedves Selma Lagerlöf, fáj a szívem, én nem ilyen véget akartam. | |
| dc.identifier.isbn | 9635395663 | |
| dc.identifier.other | bibFSZ01330776 | |
| dc.identifier.uri | https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/52060 | |
| dc.publisher | Ciceró Kiadó | |
| dc.title | Ajánló 9635395663 |