Ajánló 9789631183085
Date
2007
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Móra
Abstract
"...csak az ember olvas" - Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Bencz Ádám írása
Azért választottam ezt a könyvet, mert éppen ezt olvastam, amikor a pályázatról hallottam, és elég vékonynak is tűnt ahhoz, hogy időre elkészüljek vele. Utólag nem bántam meg a választásomat, mert könnyű volt kiolvasni. Szerintem ez nagyon jó könyv!
Volt egyszer egy fiú. 6 éves volt. Olvasott egy könyvet, amiben látott egy óriáskígyót, aki éppen megette azt az állatot, amelyiket elkapott. Egyszer azt gondolta magában, hogy Ő is rajzol egy óriáskígyót, aki éppen felfalta az ebédjét. Megmutatta az apukájának, és megkérdezte, hogy fél-e tőle. Az nem értette, miért kellene félnie egy kalaptól. Ez a kisfiú aztán inkább tanulni ment, mint rajzolni. Megtanulta a számokat és a betűket, a földrajzot. A földrajz felnőtt korára hasznos lett neki, mert a kisfiúból pilóta lett.
Egyszer a sivatagba zuhant a repülője. Szerelgette a motort, próbálta megjavítani, amikor egy kisfiú jött hozzá. A ruhája miatt a pilóta elnevezte kis hercegnek. A kisfiú megkérte a pilótát, hogy rajzoljon neki egy bárányt. A görbe lábú bárány után egy dobozba zárt bárányt rajzolt a pilóta, ami nagyon tetszett a kisfiúnak. Nagyon szépnek látta a báránykát a dobozban. Megkérdezte a pilótát, hogy megeszi-e a növényeket? A pilóta igennel válaszolt. De arra nem tudott felelni, hogy a majomkenyérfákat is megeszi-e, mert nem ismerte a majomkenyérfát.
Sokáig tartott, amíg a pilóta megtudta, hogy honnan jött a kis herceg. Nehezen hitte el, hogy egy kis bolygóról pottyant a Földre, és mielőtt ideért, sok más bolygón is járt.
Nekem legjobban az a rész tetszett, ahol azokról a kisbolygókról mesélt a kis herceg, amelyeken járt.
A saját bolygójáról elmesélte, hogy van rajta 3 pici vulkán (az egyik már kialudt). Napközben a vulkánokat tisztogatta, mert nem szerette, ha koszos a vulkánja, kihúzta a majomkenyérfákat, hogy a nagyra nőtt majomkenyérfák nehogy szétroppantsák a bolygóját, esténként az egyik működő vulkánon megsütötte a vacsoráját. Játszani is tudott, körbeszaladgálta a bolygóját, és szerette a naplementéket is nézni. Naponta sokszor láthatta, csak a székét kellett arrébb húznia hozzá. Meglepődött, amikor egy olyan virág nőtt a bolygóján, amelyik tudott beszélni. Ez a virág rengeteg munkát adott a kis hercegnek. Olyan sokat dolgoztatta, hogy már nem is nagyon tetszett a virágja, és egy reggel megszökött…
Ekkor kezdődött utazása a többi kisbolygóra. Az elsőn egy király lakott, aki a kis hercegnek csak parancsolgatni akart. De olyan dolgokat parancsolt neki, amiket ő éppen meg akart tenni. A kis herceg ezt nagyon hamar megunta, és a király hiába akarta miniszternek megtenni, inkább továbbment.
A következő bolygón egy olyan ember lakott, aki azért tapsoltatta a kis herceget, hogy Ő felemelhesse a kalapját. A tapsolást ünneplésnek, dicséretnek hitte, és más beszédet meg sem hallott. Ezért a kis herceg gyorsan továbbment.
A harmadik bolygón volt egy ember, aki mindig sört ivott. Elmondta, hogy azért iszik sört, hogy elfelejtsen valamit. Méghozzá azt, hogy szégyelli magát, mert mindig sört iszik. A kis herceg ezt nem nagyon értette, ez rövid látogatás lett.
A negyedik bolygón egy üzletember volt, aki állandóan számolt. A csillagokat számolta. Azt hitte, ha megszámolja őket, az övéi lesznek. A kis herceg ezt nem hitte, és továbbment.
Az ötödik bolygó nagyon furcsa, nagyon picike volt. Nem volt más rajta, csak egy lámpa meg egy lámpagyújtogató. A lámpagyújtogató egy régi parancsot teljesített, felgyújtotta és eloltotta a lámpát. A kis herceg próbált segíteni a lámpagyújtogatónak, hogy pihenhessen, de az csak aludni akart. A kis herceg szívesen megbarátkozott volna vele, de olyan kicsi volt a bolygó, hogy nem fértek volna el rajta ketten.
A hatodik bolygón egy tudós lakott, aki feljegyezte a mozdulatlan hegyeket, tengereket. Megkérte a kis herceget, hogy meséljen a bolygójáról, a vulkánokról. A tudós csak a vulkánokról írta le a mesét, a virágról nem. Azt mondta a kis hercegnek, hogy a virágja egyszer majd elpusztul. Ettől szomorú lett a kis herceg. Tovább indult a Föld nevű bolygóra.
Azért tetszett nagyon ez a rész, mert a kis herceg minden felnőttet furcsának talált. Szerintem is nagyon furcsán viselkedtek, legjobban az iszákost nem értettem. Szerintem a felnőttek igazából nem ilyenek, csak a mesében van ilyen.
A kis herceg a Földön a sivatagba került. Elindult, hogy találkozzon egy emberrel. De nem emberrel találkozott, hanem egy kígyóval. Beszélgettek az emberekről, és a kígyó azt ígérte a kis hercegnek, hogy bármikor visszaküldi a saját bolygójára, úgy, hogy megharapja... Szerintem a kígyó nagyon kedves volt, mert megígérte, hogy gyorsan visszajuttatja a kis herceget a bolygójára. A repülés pedig sokáig tart.
A kis herceg továbbment, és meglátott egy kis virágot, aki látott egyszer egy bandukoló karavánt. Csak ennyit tudott az emberekről, hogy hat vagy hét van belőlük, és kár, hogy nincs gyökerük, mert így ide-oda kell menniük.
A virág után hegyekhez ment, amiket nagyon furcsának talált, mert mindig ugyanazokat mondták, mint Ő. A hegyekben sem találkozott emberekkel, csak a visszhanggal.
A hegyek után talált egy utat, végigment rajta és kertes házakhoz ért. Amikor benézett az egyik kertbe, ugyanolyan szép virágokat látott, mint az övé. Azt gondolta, hogy a virága nagyon bosszankodna, mert azt mondta, hogy neki nincs párja, de ez nem volt igaz. Ettől a kis herceg is sírni kezdett, hogy a virága nem különleges, csak egy közönséges rózsa, Ő pedig csak egy szegény kis herceg. Szerintem nem kellett volna sírnia, mert a rózsát nagyon szerette, ezért az az egy sokkal többet ért, mint a többi rózsa.
Kiment a rétre, ott talált egy rókát. A róka azt kérte tőle, hogy szelídítse meg, mert akkor nem fognak rá vadászni az emberek. És ez azért is jó lenne, mert így lesz barátja a kis hercegnek. A kis herceg elkezdte megszelídíteni a rókát. Mindennap korábban jött, és közelebb ment a rókalyukhoz. Végül barátok lettek. Közben a kis herceg a rózsájára is sokat gondolt, és rájött, hogy neki a rózsája is nagyon fontos. Ezért otthagyta a rókát. A róka megsiratta a kis herceget, mert amikor elment, nem maradt barátja. A kis hercegnek azért volt jobb, mert Őt várta a rózsája.
Találkozott egy váltóőrrel a sínek mellett, aki megtanította neki, hogyan kell vonatsíneket váltani. De azt nem értette, hogy az emberek miért nem érzik jól magukat ott, ahol vannak.
Ennyi mindent mesélt a kis herceg a pilótának, aki már 8 napja próbálta megjavítani a repülőt. Közben elfogyott az ivóvíz, ezért elindultak a sivatag közepén lévő kúthoz. Estére a kis herceg nagyon elfáradt, ezért a pilóta a karjában vitte. Egyszer csak meglátta a pilóta a kutat, odament, és ivott belőle. Ivott a kis herceg is. A kút csigájának olyan hangja volt, mintha dalolna.
A kis herceg igazából vissza akart menni a bolygójára, csak nem találta a kígyót. Egy éve volt már a Földön. Azt kérte a pilótától, hogy Ő ne legyen ott, amikor visszamegy, mert az olyan lesz, mintha meghalna. A pilótát visszaküldte a géphez, amit annak sikerült azt megjavítania. Este találkoztak újra. A pilóta nem akarta egyedül hagyni, ezért visszament, elköszönt a kis hercegtől. A kis herceg közben találkozott a kígyóval, aki teljesítette a kérését… A kis herceg eldőlt, lefeküdt és elrepült.
A pilóta azóta is várja a kis herceget.
A regényből én azt tanultam meg, hogy a barátodra mindig figyelni kell.