Ajánló bibFSZ00049130
Date
1968
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Európa Kiadó
Abstract
Életünk fontos könyvei
Böll, Heinrich: Egy szolgálati út vége
Wilk János: Életem fontos könyve
(Olvastam: 1970–2012)
Olvasd el, érdemes! Befelé figyelj! Így lett emlékezetes számomra ez a könyv. Akkoriban még „vonalas” volt a németeket nagyon nem szeretni. Ezt „indokolta” a történelmi sérelmek vélt és valódi sora, a rossz természetünket bátorító szövetségeink szégyene, és az évezredes együttélésben megirigyelt anyagi és kulturális sikerességük. Így gondolva a vesztes háború után a ránk kényszerített szlovák-magyar lakosságcsere „igazságos” alapjakén szolgált a kitelepített sváb, német lakosok vagyona. És szokásba jött a hazai zsidóüldözés teljes felelősségének és lelki terhének a németekre hárítása.
Böll korábbi műveiben a náci múlt, a más népekkel szembeni bűnök felelősségét vállalta fel népe nevében. Erről a példáról mi csak jóval később értesültünk. Ez a műve már az újjáépítés gazdasági csodáját produkáló, teljes nemzetközi elismerését elérni kívánó NSZK jelenidejében játszódik a nyugati megszálló hatalmak által diktált és a német városi hagyományokból alkotott demokratikus berendezkedés államában – „tekintettel a nemzetközi helyzetre” (Ich bin ein Berliner! 1963;Vietnam, ante1968).
A regénybeli perben, gazdag szereposztásban bemutatott kisvárosi emberek otthonos polgári társadalmat jelenítenek meg. Böll e művét Gottfried Keller-i, Thomas Mann-i klasszikus elbeszélő tehetséggel és humorral írta. Jó hírt ad a német (itt minőségjelző!) iparosról, vendéglősről, emberértő plébánosról és másokról. Ez a világ érdemeik által méltó az olvasó szeretetére. Az ’56-os elítélt Gáli József nosztalgiát keltő fordítása nem a véletlen műve! Mi ekkor, a ’65-ös gazdasági mechanizmusreform utáni években a szocialista és kapitalista gazdaság konvergenciája által egy ilyen „emeltfejű” polgári létben bizakodtunk. Magunkban, persze – a prágai tavasz elnyomásának árnyékában.
Katonaviselt cinkossággal vidultam a mindenütt pazarló állami cég (a hadsereg) tekintélyének civil kigúnyolásán –egy avantgarde művészi akció: a happening formájában. A Bundeswehr, mely a fiatal állam „szent tehene”, a Spiegel elleni (1962) fellépésük kudarca után, e provokatív függelemsértés feltűnésmentes elsimításában érdekelt. A kijelölt új államügyész ezt az erélytelen vádat képviseli. A „komolytalan játék” a nyugalomba vonuló vajszívű bíró utolsó ügye. Az írói dramaturgia önkényével zajló tárgyalás, az ismerős jogászi „csiki-csuki” – nem tanpélda, jó fikció. A vádlottak és védők a német precizitás túlhajtásával, zseniális szakértői monológok (Grahn, Büren), a vádlottak iránt nyíltan elfogult tanúk (Hall, Kolb)„előzékenyen” igyekeznek a tényállást bemutatni a nyilvánosságnak, a pazarló, de konokul adóztató állam, és a kisipart, szépet elnyomorító nagyipari gazdaság ellenében. Hiába! A kritikus sajtót bulvárhírek után futtatják a dörzsölt politikusok. A mű időszerű, mióta beléptünk a NATO-ba és részt veszünk az orwell-i „világbékében”, s kezdünk feleszmélni a vágyott újvilágban. Böll őskeresztény anarchizmusát, romantikus antikapitalizmusát ezért szívből elfogadjuk.
Az író a szó szerinti jegyzőkönyvre utaló stílusban többszöri nézőpontváltással él. A tömör szöveg a jó ügyhöz méltó figyelmet kíván, mert az írás mondatait, az alárendelt mondatok arabeszkjeivel olyan hosszúra nyújtja, hogy időnként meg kell ismételnie az állítmányt. Alkalmazza a német mondat „alagútjellegét” (kösz! prof. Salyámosi), melyben az az utolsó szóval nyeri el végső értelmét. Ha elkapjuk a dikció ritmusát és „bennfentesen” ismerjük a szereplők viszonyait, már az első olvasás is nyerő.
Ui.: Bár eszembe jutna, hogy ki mondta nekem negyvenvalahány éve, hogy olvassam el ezt a könyvet – ezúton tudatom vele elévülhetetlen érdemét! Mert a humor ugyan nem elég a világ megváltásához, de igen jó mellékhatásai vannak.
Fordította: Gáli József, Európa 1968, 16 000 példány!
(Ende einer Dienstfahrt 1966. Köln)