Király utca 14.
Date
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Abstract
A sárga négyemeletes épület, hat tengelyes, az ablakok 3 x 3 osztásúak. Ezekben a felső három ablakok eredtileg kis négyzetekre osztottak, amelyből már csak néhány maradt meg eredeti formájában. A jobb és baloldali ablakokat vakolatból készített keretezés foglalja be. Ezeknél az ablaknál a köztes felületet szecessziós, félig fekvő női és férfi domborművek díszítik. A harmadik emelet felett fogas díszléc képezi az zárópárkányt. A középső 3 sor ablakot az egész épület homlokzatán profilos keretezés és kiugró párkány díszíti. A kapu feletti ablakközben egy álló férfi plasztika látható. A legfelső padlástérben 3 kiugró ablak díszíti a homlokzatot. Az utca szintű üzletajtókat és a boltok kapuit egy kései átalakítás minden díszítéstől megfosztották, és az épülettől idegen szürke színre lett színezve. A kapu eredetinek tűnik.
A belső udvar két részre tagolódik, a függőfolyósókról nyílnak a lakások, amelyeknek ablakuk és ajtajaik az udvarra néznek.
Description
Tulajdonosok és építők
Az 1785-ös Pest térképen még nincs a telken épület.
Az 1795-ös térképen már beépített területként mutatja azt.
A levéltári tulajdoni bejegyzések alapján:
1847-ben Unger Henrik a háztulajdonos
1878-ban Hupf Ágoston és neje az épület tulajdonosai (öröklés)
1888-ban Fabricius Károly (felesége Hupf Adél) veszi meg
1918-ban Freund Sándor és neje a tulajdonos (vétel)
1821-ben a Municipium Rt tulajdonába kerül
1938-ban Friedmann Adolfné vásárolja meg
1942-ben Jotischky Leo (mélyhegedű művész) és fia tulajdona
1952- államosították, Kerületi Tanács tulajdonába került
1998- társasház
Több átépítést végeztek az épületen
1865 Pán Henrik tervei alapján a háromszintes épületet átalakították Unger Henriknek
1871 Fleischmann Simon terve alapján boltajtó Freund Ármin részére (cukrász bolt)
1909 Ágoston Emil tervei alapján a teljes épület átépítésre került Fabricius Károlynak
1943 Steiner Ármin tervei boltkapuzat King cukrászda
1966 teljes felújítás
A házat az ott lakók története teszi érdekessé
Unger Henrik kovácsmesterből lett patrícius csalás sarja, Pesten a Hatvani kapunál volt a kovácsműhely, és a nyereségekből ingatlanokat és házakat vásároltak. Unger Henrik az ipari vállalkozásokba is bekapcsolódott eredményesen, idős korára a város ötödik legnagyobb házadófizetője lett. 1847-ben került Unger Henriknek (1809–1877) a tulajdonába a ház, (akinek a Múzeum körúton ma is álló átjáróházát Ybl Miklós tervezte) Az ingatlant Henrik halála után testvérének, Klárának (1798–1874) Hupf Mihály (1789–1838) városi szenátortól származó gyermekei örökölték egyenlő arányban. Ágoston (1830–1887), Mária (1831–1890), aki Ráth Károlynak (1821–1897) az egyesített Budapest első főpolgármesterének a felesége volt, és Adél (1835–1908), Fabriczius Károly gyógyszerész özvegye. Hupf Mária két nap múlva eladta egyharmad örökrészét testvéreinek. Ágoston halála után annak része a lánytestvérekre szállt. 1918-ig Mária tulajdonában volt a ház. Tulajdonképpen az örökségek során végig az Unger család és gyermekeinek birtoka maradt az épület. 1918-ban megvette az épületet Freund Sándor. Már korábban is ő, illetve családja bérelte a tulajdonostól.
Ki a Freund család? Történetük régóta a Király utca 14-hez kapcsolódik. Csak akkor még Königsgasse 9. szám volt az épület címe. Itt nyitott pékséget, cukrászatot 1862-ben Hermann Freund Pozsonyból érkezett pékmester, és hirdette kóser pékségét az újságokban. Az 1872-es Pester Loydban hirdeti magát: „Hermann Freund Backerei und Zuckerwerk”. Freund ezzel megalapította az első úgynevezett zsidó rituális cukrászatot Pesten. Fiával céget alapít 1871-ban „Freund Herman és fia cím Király utca 9”. Fia Freund Ödön oly sikerrel vezette a cukrászdát, hogy egyre több megrendelést kellett kiszolgálniuk, el kezdtek terjeszkedni. Ödön 1905-ös halála után fia Sándor vette át az üzletet. Nagy hírű cukrászda lett, 1905-ra már Első Budapesti Teasütemény és Bisquitgyár Rt. néven forgalmazta termékeit, amelyeket a ház aljában 11 munkagéppel és 3 nagy elektromos motorral állítottak elő. Az anyagi sikernek köszönhetően Freund Sándor megvette az épületet, ő és családja is itt lakott. A Freund cég „kindli“-je és „flódni“-ja nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, sőt külföldön is híressé vált. Kóser cukrász létére szállítója volt a hadseregnek. A tiszti menázsit ő látta el édességekkel. A millenniumi kiállítás alkalmával Ferenc József is megkóstolta a süteményeit, méghozzá a híres kindlit és a legmagasabb megelégedését fejezte ki, sőt hadsegéde egy csomag Freund- süteményt magával vitt Bécsbe is. Több cukrászdát nyitottak a városban (Eskü tér 6., Perczel Mór 2., Andrássy 7., Andrássy 38, Szent István krt. 27.).
„Látogatás a Freund-féle cukrászdában. Hatvanhárom esztendő igen nagy idő és hatvanhárom esztendeig őrizni a mesterség becsületét, emelni tisztességét még nagyobb dolog. Es most több, mint félszázad után a régi híres Freund-féle cukrászda is megérezte az idők szomorú járását. A gazda gondokkal terhes arccal ül íróasztala mellett hátul az üzlet mögött, a telefonja berreg, künt a kisasszonyok szakadatlanul hordják a fagylaltot, a hideg kávét a pompás süteményekkel, a Király-utca kövezetén meg dübörögnek a stráfkocsik, rohannak az emberek, de ez a rettenetes tohuvabohu már nem hallatszik be a kis udvari irodába. — Nagyapám — mondja Freund Sándor, egy szőke, gömbölyű, kedvesarcú úr, — 1862-ben jött Budapestre Pozsonyból, ahol pék és cukrászboltja volt. Jól értette a mesterségét, akárcsak Fromm papa, Jókai „Mire megvénülünk“-jében; joviális pékmestere. Sokáig élt, és mindvégig dolgozott. Nyolcvankilenc esztendős korában halt meg. Itt vannak még régi feljegyzései. . . Freund úr az Íróasztalból egy régi, kopott könyvet húz elő. Az Írása már egészen megfakult. A nagypapának Hermann Freundnak receptkönyve. Végig lapozom az ósdi füzetet, amelyben hegyesen ágaskodnak Freund nagyapa határozott kézzel vetett betűi. Fölkeresem benne kedves süteményeit és meghatottan állok meg a „Pfeffer-kugli“ klasszikus receptjénél, amelyet a nagypapa ekként örökített meg: 6 Pfund Mehl, 3 Pfund Ganzfett, 10 dk. Pfeffer, 1/2 kilo Zucker, 10 Eier, Salz, Wein, (1886). Ez az 1886-os szám a Pfeffer-kugli premierjének a kelte. De vannak még régebbi receptek is, a legeslegelső, amelynek már egész halvány az írása, dátum nélkül való és a „Gewürzte Linzer Tortelette“ megalkotásának szabályait tartalmazza . . . A fiatal Freund is meghatva forgatja nagyapja receptkönyvét és elgondolkozik a múlton. — Bizony, mondja — a Freund-féle barcheszokat jól ismerték egész Budapesten, különösen a paszitára készült ünnepi kalácsot. Különös formájuk volt. A nagy fonott kalácsba hat barchesztésztából készült rudacska volt illesztve, a tetejére került egy kifútt arany tojás és az egész virágokkal és szalagokkal volt díszítve, úgy hívták: „Reschc Rutenbarchesz“. Jó ideje már, hogy ezek a híres és népszerű kalácsok kimentek a divatból, aminthogy idejüket múlták a kávés lakodalmak is. időst hideg büfé járja, valaha azonban az emberek szép szerényen beérték haboskávéval, kuglóffal, túrós süteménnyel és mi magunk rendeztük az ilyen lakodalmakat, mi szervíroztuk az egész lakomát és mindenki meg volt vele elégedve. Családunkban különben tradíció a cukrászmesterség. Boldogult apám, Freund Ödön folytatta az üzletet, és a céget H. Freund Sohn néven vezette tovább. Fiam, aki még gimnazista korban van, szintén cukrász lesz. Tiszta, rendes mesterség ez, csak az idők ne volnának olyan szomorúak, hogy a becsülettel szerzett pénznek, háznak is el kell úsznia a nagy válságban. . . Halkan és igen szomorúan mondotta el panaszát a fiatal Freund, aki tradícióképpen óvja ősi mesterségét, bent a Király-utcában, az egykori zsidó-gettó közepén, mint a budai Ruszwurm pesti mása. Boltjában most is megmaradt a zsidó rituális étkezés hagyománya, zsidó cukrász Freund, amit szívesen, becsülettel emleget. Kunt az üzletében a zöld kárpitos falakról ovális arany rámába foglalt Watteau-stílusú képek nézegetnek le a vendégekre, a kis márványkockákon végig suhannak a felszolgáló kisasszonyok, modernebb lett az üzlet, de azért künt a kicsi iroda zugában még kegyelettel őrizik a nagyapa receptkönyvét. . .” (Egyenlőség 1925. augusztus 15. 8. oldal)
Freund Sándor olyan nagy expanzióval kezdett cégeket alapítani, terjeszkedni, hogy ehhez az épületre hatalmas jelzálogot vett fel, több helyről kért és kapott kölcsönt, hogy fejlessze új cégeit a Corvin kenyér és Tápszergyárat, Clarus sütőipari Rt-t, hogy ebbe anyagilag tönkre ment. Csődeljárást indítottak ellene, amelyet megegyezéssel tudott áthidalni, és a cég fenntartására az Rt. igazgatósági tagtól dr Székely Jenőtől kapott kölcsönt. De sajnos ez sem mentette meg a csődtől. A teljes cég, minden cukrászdájával együtt egy új részvénytársaság birtokába került, amit King cukrászati Rt-nek hívtak (Király utca 14 központtal) dr Székely Jenő (Bank és tőzsdebizományos) vezetésével, Freund Ödön volt az üzletvezető. A városban minden cukrászdájukat átneveztek King cukrászdának, és igen jó hírűek voltak. A cukrászdákat a Király utcai üzemből látták el áruval. „A King központi üzeme naponta 3 métermázsa lisztet, 2000 darab tojást, 30 kilogramm csokoládét, 40 kilogramm tiszta teavajat és 2 és fél métermázsa cukrot használ fel.” (Cukrászok Lapja 1933) Freund Sándor 1935. augusztusában halt meg.
A cukrászda nem működött az 1944-es év végén, csillagos ház volt az épület. (A csillagos házak azok a budapesti lakóépületek, amelyeket Farkas Ákos polgármester 1944. június 16-án kiadott 147.501–514/1944–IX számú rendeletében a „zsidók (a fennálló rendelkezések értelmében megkülönböztető jelzés – sárga csillag – viselésére kötelezettek)” lakhelyéül kijelölt.)
1945 után újra nyitottak és ellátták süteménnyel a közönséget. A Király utcai üzemet Székely Jenőné vezette 1947-es haláláig. A felszabadulás után egyszerre csak kiderült, hogy a King rt. részben amerikai vállalat. Tetemes kárigénnyel lépett fel a magyar állammal szemben. Az üzemet és fiókjait pedig bérbe adták. Az 1940 szeptemberében kötött bérleti szerződésben az igen csinos feltételek között szerepelt az a tétel is, hogy a bruttó haszon hét és fél százaléka dr. Székely Jenőt illeti, az összeget naponta kötelesek a bérlők kifizetni.
A cukrászda átalakult szövetkezetté (államosították), és a tulajdonos Székely Jenőt meghurcolták, gazdasági bűncselekményekkel vádolták meg, és 1949-ben egy és fél év börtönre ítélték. Aztán a nagyhírű cukrászda megszűnt. Közért lett a helyén.
De nem csak cukrászda működött az épületben. A választási névjegyzék szerint 185 felnőtt lakója volt az épületnek. Egy időben zsidó magánimaház is volt az épületben. Itt lakott Reich Koppel Károly királyi tanácsos, felsőházi tag, Budapest ortodox főrabbija. Itt lakott Krausz Ármin építész. Foglalkozások a háború előtti időben a házban: a török szultán engedélyével fez készítő, Türk könyvnyomda, hajkereskedő, díszhalkereskedő, vésnök, kárpitos, ruhakereskedő, szabó, nyakkendőkészítő, fűzőkészítő, harisnyatartó készítő, szűcs, cérnakerekedő, csipkekereskedő, fehérnemű gyár, arany és ezüstműves, ezüsthímző. A nagyméretű földszinti helységek ipari tevékenységre is lehetőséget biztosítottak.
A háború után itt működött: Keravill, Gyapjú Termelő tröszt, Bőr és Ruházati Ktsz, Magev (Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat), Gyógyért laboratóriuma (Gyógyáruértékesítő Vállalat), Gyógyértből lett a Hungarpharma, Közért, Vésnök Ktsz, Neon Ktsz. Az épület teljes felújításon esett át az 1968-as évben. Ma a nagy utcai üzletben turistáknak szóló ajándéküzlet van, a baloldalon fogászat és thai massage.
Keywords
Citation
URL
Collections
Picture copyright holder
Payer Károly
Building name
Király utca 14.
Building address
1061 Budapest Király utca 14.
Date (Built / Created)
1865
GPS latitude
19.0574505
GPS longitude
47.4990098
Rights
CC BY 4.0