Ajánló 9789635397556
Date
2011
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Ciceró Kiadó
Abstract
Életünk fontos könyvei
Anderson, Laurie Halse: Jégviráglányok
Demeter Mónika
A FSZEK Dagály utcai könyvtárában mint lelkes "könyvmolyt" felkértek, írjak pár gondolatot egy számomra fontos könyvről. Itt kerültem bajba, hiszen annyi fantasztikus alkotással találkoztam - ha csak az elmúlt 1 évet nézem -, hogy a bőség zavarában kellett egy kis idő, amíg kiválasztottam egyik kedvenc könyvemet, hogy megoszthassam, és szívből ajánljam Önöknek!
Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyvét azzal a nem titkolt szándékkal választottam, hogy hiszem, minden korosztály számára - nemtől függetlenül - tanító jelleggel bír. A történet középpontjában egy tizenéves fiatal lány áll, akinek nemcsak korosztályának sajátos problémáival kell(ene) megküzdenie, hanem szülei válásával is. Ezt még tetézi jellemének deformitása saját magával szemben, azaz olyan torz énképet állított fel, ami egyenes úton vezetett az anorexia betegséghez.
Az események láncolata; a főszereplőnek a józan ítélőképesség és a már-már perverz önmarcangolás közötti harca; a tinik napi szinten megélt fájdalmának, kételyének, belső viaskodásának világába ily módon nyújtott betekintése felejthetetlen élmény az olvasó számára. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a betegség által generált hazugságokra, sunyiságra, úgymond az "ötletek" széles tárházára, mindarra, amire a betegek képesek, hogy félrevezessék szeretteiket és torzult énképük továbbra is "kielégülhessen".
A könyv végéig, a katarzisig, feszült figyelemmel kísérjük a történetet, és csak reménykedhetünk a jó befejezésben. Az írónő tükröt tart a társadalom felé. Legyen szó szülőkről vagy leendő szülőkről; diáktársakról, barátokról; tanárokról, vagy egészségügyi dolgozókról..., a lényeg a másik iránti figyelem! Járjunk nyitott szemmel, figyeljünk egymásra, mert ez a sunyi betegség hirtelen csap le és nagyon hamar végzetessé válhat. Akik ennek potenciális alanyai: a fiatal, befolyásolható, még kiforratlan jellemű tizenévesek. Ugyanakkor megmutatja a felelősséget is mindenki számára! Nem elég csak felületes kérdéseket feltenni, meg is kell várni a választ; nem elég lerázni magunkról a terhet azzal, hogy rengeteg problémánk van; akik olyan munkakörben dolgoznak, ahol emberek életéről van szó, a felelősség még nagyobb kell(ene), hogy legyen, hiszen akit "megteremtettünk", s akinek az élete kis túlzással a kezünkben van, azért felelősséggel tartozunk... életünk végéig!!!
Ezzel a kis ajánlóval, remélem, mindannyiuk kíváncsiságát felélesztettem, sőt, mivel az írónő anorexiában, bulímiában szenvedőkkel is beszélt, mielőtt a könyvet megírta volna, csak tanulhatunk a leírtakból!!!