José Saramago: Vakság 9789630797368
Date
1998
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Európa
Files
Abstract
Most már talán lehet ...
...ilyen könyveket olvasni. Ha minden jól megy, lassan az enyhítések következnek, de ilyenkor kell aztán tényleg elgondolkozni, és levonni ennek az egésznek a tanulságait.
- Vedres Éva írása -
Az első könyv, ami a járvány feltűnése óta az eszembe villant Saramago Vaksága.
Bár évekkel ezelőtt olvastam, élénken fel tudom idézni akkori érzéseimet. Régen kerültem annyira könyv hatása alá, mint akkor. Be kell vallanom, annyira deprimáló volt, hogy egy szuszra nem is tudtam sokat olvasni. Ez talán nem a legjobb kedvcsináló, de aki rászánja magát, messzire viheti a gondolatait ebben a mostani élethelyzetben.
Maga a történet annyi, hogy valaki autóvezetés közben elveszti a látását, majd gyors egymásutánban mindenki, aki kapcsolatba került vele. A járvány megállíthatatlan, hiába karantén, vesztegzár. Szinte pillanatokon belül apokaliptikus jeleneteknek vagyunk tanúi. Az emberek primer ösztönlényekké válnak.
Természetesen itt is tisztelet a kivételnek.
Igen, az olvasóban felmerül a kérdés, vajon ennyire sarkított helyzetben mitévő lenne?
Sajnos tényleg régen olvastam, amennyire emlékszem, a vakság egyszer csak pont úgy, egyik percről a másikra tűnik el, mint ahogy jött.
Visszatér az élet a megszokott kerékvágásba. (?)
[José Saramago: Vakság. Európa, 1998]
Több másik könyv is villan át rajtam, ahogy itthon, több-kevesebb türelemmel várom a kibontakozást ebből a mindnyájunk számára ismeretlen helyzetből.
Az egyik Emma Donoghue: A szoba című műve. Miért is? A bezártság okán. Röviden: egy fogságban tartott fiatal nő, s a rabtartótól született kisfia, valamint szabadulásuk története, a kisfiú szavaival elbeszélve.
Emlékeim szerint a könyv jó része a szabadulás utáni be-, illetve az anyuka számára a visszailleszkedés nehézségein, örömein vezet végig.
A mostani helyzetben azon emlékeim horgadnak fel, amelyek a teljes szimbiózisban, a 12 négyzetméteren együtt töltött hat évről szólnak. Az édesanyának érdemben nincs is más lehetősége, minthogy minden érzelmi energiájával, mérhetetlen türelemmel kisfia életét próbálj teljessé tenni. Mindemellett tudván tudja, hogy a jövő mindkettejük számára a kinti világ.
Itt merül fel bennem, hogy most az élet kínál fel egy lehetőséget, tudunk-e élni vele? Tudunk-e nagyobb önátadással fordulni a szeretteink felé? Tudunk-e igazán figyelni, észrevenni a velünk élők szükségleteit. Ki tudjuk-e használni a kényszerű összezártságot, ki tudjuk-e hozni belőle a maximumot? Mert otthoni munka ide vagy oda, szinte napi 24 órában együtt vagyunk.
[Emma Donoghue: A szoba. Alexandra, 2011]
Mindkét regényből készült film.