Számolócédula-gyűjtemény

Budapesti cégeket, termékeket hirdető egykori számolócédulák a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének Plakát- és Kisnyomtatványtárából

A számolócédulák tulajdonképpen a mai kereskedelmi blokkok elődei. Kis méretű, egyik oldalukon képes, vagy szöveges reklámot tartalmazó, a másik oldalukon üres, sorozatnyomtatott cetlik voltak, amelyek a kereskedelmi, szolgáltatási tevékenységek segédeszközeiként funkcionáltak. Az 50, 100 db-os tömbökben forgalmazott cédulákat kereskedők, vendéglátósok használták, ezen a papiroson számolták ki a fizetendő összeget, és adták át a vásárlónak, fogyasztónak.

A cédulák a XIX. század elejétől kezdtek el elterjedni, főként az osztrák császárság területén (másik elnevezésük pincércédula, németül Kellnerzet volt), fénykoruk a század végétől a II. világháborúig tartott. Elterjedésük elsősorban a kereskedelem és a vendéglátóipar fellendülésének, illetve a nyomdászat nagyüzemivé, ezáltal olcsóbbá válásának köszönhető,így e termékek tulajdonképpen az első sorozatgyártott reklámeszközöknek is tekinthetők.

A számolócédulák "képes" oldalán termékek, szolgáltatások reklámjaival találkozhatunk, de előfordulnak politikai témájú, mozi- illetve színházi előadásokat hirdető, adománygyűjtést propagáló, évfordulókról megemlékező, sőt, még egészségügyi felvilágosítást nyújtó cetlik is. A leggyakoribbak a különböző termékeket hirdető típusok: szeszes italokat, dohányzással kapcsolatos termékeket, kávét, kakaót, csokoládét, szalámit, gyógytermékeket, cipőpasztát, mosószereket, konyhai segédanyagokat (pl. sütőport) reklámozó cetlik, illetve a kereskedő, szolgáltató nevét vagy üzletét hirdető cédulák. Ugyancsak megjelennek a cédulákon a kor találmányai is (pl. a rádió, villanyvasaló, autó). Számos, ma is létező nagy márkával is találkozhatunk rajtuk: Zwack, Meinl, Törley, Dreher, Pick, Persil, Dr Oetker stb. Gyakoriak voltak a többnyelvű (főleg magyar, német, francia, orosz) cédulák, más esetekben pedig ugyanazt a grafikát - esetleg más színben - használták fel a különböző nyelvű nyomatokhoz.

Megjelenítés szempontjából vagy egy nagyobb plakát kicsinyített változatával találkozunk, vagy a levélpapír fejlécéhez hasonló jellegű hirdetéssel. A grafikai megvalósítás az adott korszak stílusjegyeit hordozza magán, a legszebbek a korszakból adódóan a szecessziós stílusú ábrázolások. Képi világukban gyakran jelennek meg mitologikus személyek, szentek, bájos nőalakok, gyermekek. A grafikákat sokszor neves művészek alkották meg, akiknek neve többnyire nem lett feltüntetve a cédulákon (pl. Berény Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza). Drágábbak voltak a litografált (kőnyomatos) megoldások, de gyakran alkalmaztak töbszínnyomást és fotónyomtatást is.

A pénztárgép és a nyomtatott blokkok végül kiszorították a számolócédulákat a használatból, ha nem is teljesen: a színes cédulákat a gyerekek szívesen csereberélték, gyűjthető sorozatok jöttek létre, így a cédulácskák még akkor is "közkézen forogtak", amikor a rajtuk lévő számítások már elvesztették jelentőségüket.