1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtár2024-09-232024-11-112024-09-232024-11-1120119789631424843bibFSZ01522037https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/52050Életünk fontos könyvei Ulickaja, Ljudmila: Vidám Temetés ………és a többi könyve Novák Éva A Lomonoszov Egyetemen, Moszkvában 1970 környékén végzett egy biológus nő, aki később genetikusként dolgozott, de a hetvenes évek Moszkvájában nem csak a DNS izgatta Őt és a munkatársait, hanem azok a vérlázító egyenlőtlenségek és igazságtalanságok, amelyek Sztálin országában jelen voltak akkor szép számmal. A Petri – csészék és lombikok között – felejtve a genetika izgalmait megjelentek a szamizdat kiadványok és Ulickaját az én és remélem, mások gyönyörűségére kirúgták állásából, rákényszerítve Őt arra, hogy írni kezdjen és megszülethessen a XX. század Csehovja női kiadásban. Ulickajának nem lehet neki ugrani. Finoman, szépen kell megközelíteni, ezért javaslom először a Vidám temetést, ebben is benne van már minden tehetsége, józansága, embersége és határtalan érzékenysége, de még nem jelentkezik a politika és az emberi nem tömeges bűnei, úgy, mint NAGYREGÉNYÉBEN a Daniel Stein-tolmácsban. A Vidám temetés „egyszerű” alaptörténete: Alik, a New Yorkba emigrált orosz-zsidó festőművész haldoklik, barátai, szerelmei, szeretői körülveszik és a legmarkánsabb kapocs köztük az emigráltak kusza, megfejthetetlen életérzése, összeütközésük az amerikai létformával és annak megjelenítése, hogy szavak nélkül is lehet…. „Moszkva, Kaluga, Los-Angelos, Egyesültek, mint egy kolhoz… Ó Saint Luis, ó, te széles promenád Orosz Ványa dzsesszdalokat bazsevál” „Micsoda régi, kedves dallam volt ez, mindenki mosolygott rá, az amerikaiak is, az oroszok is, az oroszoknak ez a zene többet jelentett: egykor a gyűléseken leteremtették miatta az embert, kicsapták az iskolából, egyetemről. Fajka megpróbálta elmagyarázni ezt a lovagjának, de nem volt elég szava hozzá. De hát hogyan is lehetne elmagyarázni azt, hogy amikor minden végtelenül szomorú, akkor hirtelen édes öröm önt el, vagy éppen fordítva, a testedet vidámság, teljes öröm tölti el, és akkor honnan az a szomorú dallam, amely összeszorítja a szívedet….Hát ezért rúgták ki az embert. Ljuda, aki olyannyira belakta ezt a házat az elmúlt napokban, hogy most, miután ivott kicsit, elfelejtette, hol is van, minduntalan át akart szaladni a szomszédasszonyához Tomocskához, hogy kiöntse neki a lelkét, és sehogy se tudta felfogni, hogy a Szrednyetyisinszkij köz nem a sarkon túl van.”