1302 FSZEK Radnóti Miklós Könyvtár2024-09-122024-11-072024-09-122024-11-0720159789632798370https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/51409Hotel Sapiens Olvasnivaló után kutakodva találkoztam a Typotex kiadó azon ajánlatával, hogy kitűnő szépirodalmi sorozatából jónéhány e-könyvet ingyenesen elérhetővé tett az Interkönyv webáruházában: Typotex Világirodalom - Báling Gábor élménybeszámolója - Az olvasás módjának kérdésében meglehetősen konzervatív könyvtárosként nem sok tapasztalatom volt eddig e-könyvek olvasásában. Talán más is van így ezzel, ezért a könyvajánló előtt engedjenek meg egy kis kitérőt az olvasás mikéntjét illetően. Első körben szokásaim rabjaként letöltöttem a kiválasztott művet pdf formátumban a telefonomra, de éreztem, hogy ennek a „hagyományos” módon való olvasása nem fog nagy élményt nyújtani. Android operációs rendszert használóként keresgéltem kicsit a Google Play Áruházban és telepítettem egy magasan értékelt e-könyv olvasót. Már az első megnyitásnál kellemes meglepetés ért, miután magától megkereste a megfelelő formátumú anyagokat a telefonomon, köztük a kiválasztott könyvvel. Bele is vágtam gyorsan. Nagyon kellemes olvasásélményt nyújtott az alkalmazás, egyből kiválasztottam az éjszakai módot, besötétítve a hátteret, majd megismerkedtem a könyvjelzőzés és a szövegben keresés lehetőségeivel. Egy egyszerű kijelöléssel idézetet menthetünk vagy akár egy mozdulattal rákereshetünk az interneten egy ismeretlen kifejezésre. Ha van telepített fordító applikációnk, szükség esetén azt is használhatjuk azonnal. Mindezek ellenére még mindig zavaró volt, hogy a megjelenített oldalak túl nagyok voltak egy telefon képernyőjéhez képest, ezért hosszas ismerkedés után eljutottam oda, ahol kezdeni kellett volna, letöltöttem a könyvet EPub formátumban. Ez megoldotta a problémát, a 172 oldalból így 253 oldalnyi jól átlátható szöveg keletkezett, amelynek nem csak megjelenítése állítható (nekem a szépia mód lett a kedvencem), hanem a betűméret, betűtípus, betűvastagság, szóköz… úgyszintén. Talán az egyik leghasznosabb funkció az oldalak lapozási módjának változtatási lehetősége vízszintes és függőleges irányba. Függőleges iránynál az oldalak a képernyőkön jól megszokott görgetéssel, fokozatosan váltják egymást, míg a vízszintes iránynál „valódi” lapozást végzünk, ahol az oldalak lezárt, önálló egységek. Mondanom se kell, nekem az utóbbi nyerte el a tetszésemet. Ennyit röviden az olvasás élményéről, minden ellenérzésem ellenére végül egészen kellemesnek bizonyult, de azért alig várom, hogy újra papír könyvek közt válogathassak. Kollégánk készített egy kis videós segítséget a program használatához. Lépésről lépésre. https://www.youtube.com/watch?v=Q9KB6uyxc7Q Térjünk akkor a tárgyra végre. A széles kínálatból egy 1947-ben született, magyarul is számos megjelent művel rendelkező alkotó, a finn Leena Krohn Hotel Sapiens című kötetét választottam. Krohn legfőbb témái a Wikipédia szerint a „az ember viszonya önmagához, a valósághoz; az erkölcs; valóság és képzelet határa, az emberi élet és a mesterséges intelligencia, a mesterséges értelem viszonya.”. A Hotel Sapiensben sem hazudtolja meg önmagát. A rövid elbeszélésekből álló mű kiindulópontja egy lokális vagy globális (erről sem mi sem a szereplők nem sokat tudnak) katasztrófa utáni világ, annak is egy szűk pontja, egy valaha volt kisváros mellett található épület, talán egykori irodaház, szanatórium vagy elmegyógyintézet. Ahogy egykori funkciója a múlt ködébe vész, úgy a jelenlegi is nehezen leírható, egyszerre szálló és börtön, kísérleti laboratórium vagy éppen egyik sem igazán. Biztosnak csak az tűnik, hogy fenntartója a katasztrófa után öntudatra kelt gépi intelligencia, amely a feltételezések szerint egy második szingularitás által már nem csak öntudattal, de erkölcsi érzékkel is rendelkezik. Ez vagy ezek az intelligenciák (mert hát ez is kérdés, de nem ám csak az ő esetükben, én, egyén, sokaság, faj, mind csupa misztérium a földi létezők körében, beleértve magunkat is) alapvetően jól viselik gondjukat hőseinknek, ennek a túlélő közösségnek. Nem csak ételt, ápolást nyújtanak nekik, hanem például olyan régi mesterek többé kevésbé jól sikerült reprodukcióinak előadásaival is gondoskodnak épülésükről, mint Descartes vagy Assisi Szent Ferenc. A közösség tagjai mind képviselnek valamely sajátos világképet, emberi nézőpontot, van, kinek a neve is ezt mutatja, például a Hétköznapi emberé. Elbeszélőnk maga is egy a túlélők közül, ki a többiek megfigyelésével és elmélkedéseivel tartja egyben és tárja elénk ezt a sajátos világot, ahol az őrzőknek nevezett intelligenciát kiszolgáló eszközökön és az embereken túl még egyéb irracionális lények is megjelennek olykor, az elbeszélést sokszor az abszurd irányába mozdítva. És hogy mi végre ez az egész? Hotelünk lakóival együtt tesszük fel ezt a kérdést. Mi olyan érdekes, különleges bennünk, emberekben, hogy rajtunk túlnőtt teremtményünknek megérje vizsgálgatni minket, mielőtt végleg elveszítené érdeklődését irányunkban? Egy szóval kifejezve emberi mivoltunk ez, mely egyben önmagunk számára is rejtély. Ennek az emberi mivoltnak a boncolgatása tulajdonképpen ez az elbeszélés, egy nagy kérdés szabadságunkra, énünkre, céljainkra na és persze arra, hogy hol rontottuk el, mi vezetett ahhoz az állapothoz, amelyben hotelünk lakói élni kénytelenek. Ha valaki megijedne attól, hogy egy ilyen nem túl nagy terjedelmű műben ennyi filozófiai fejtegetés préselődik össze, kérem, ne tegye! Krohn nagyon jó arányérzékkel, kitűnő stílusban, könnyeden, finom humorral átszőve tárja mindezt elénk. Jó szívvel ajánlom, akár az e-könyv formátummal való ismerkedéshez is!