FSZEK KK Szociológiai Gyűjtemény2024-03-262024-03-2620239781800736412bibFSZ01872498https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/43209Tér és mobilitás à la Bourdieu Pierre Bourdieu addig a szociológia „klasszikusa”, amíg tud mondani nekünk valamit; ha megmondjuk, mit, azzal választ adunk a kérdésre, hogy mire jó ma nekünk az ő szociológiája. Ez egy sajátos megközelítésmódot föltételez: úgy fordulunk egy szociológus szövegei felé, hogy megtaláljuk benne azt, ami valamilyen szempontból hasznos, alkalmazható, értékes vagy fontos mondanivalóval szolgál. Próbának vetjük alá a „klasszikust”, hogy tényleg klasszikus-e, vagyis tényleg tud-e nekünk mondani valamit. Pontosan ezt csinálja DEBORAH REED-DANAHAY BOURDIEU AND SOCIAL SPACE: MOBILITIES, TRAJECTORIES, EMPLACEMENTS című könyvében. A szempont ez esetben a mobilitás/immobilitás. Azt a kérdést teszi föl Reed-Danahay a bourdieu-i szövegeknek: Hogyan viszonyul egymáshoz a társadalmi és a földrajzi mobilitás, a társadalmi és a fizikai tér? Mi a következménye a mobilitásnak és az immobilitásnak? Hogyan határozza meg a habitus, és hogyan érinti a habitust? Hogyan kapcsolódik a mobilitás/immobilitás a hatalomhoz meg a szimbolikus uralomhoz? Hogy Reed-Danahay épp ezekkel a kérdésekkel fordul a bourdieui-i szövegek felé, annak oka az, hogy úgy látja, a társadalmi tér központi eleme a gyakorlat bourdieu-i elméletének, és jelentős hozadékkal tud szolgálni a tér- és mobilitáskutatások számára. A legjelentősebb hozadéka szerinte az, hogy Bourdieu egy olyan fogalmi keret kidolgoz ki, amely összekapcsolja a társadalmi gyakorlatokat a térrel, a társadalmival és fizikaival egyaránt. Könyvében Reed-Danahay azt szeretné megmutatni, hogy a tér(beliség) integráns része a társadalmi gyakorlat bourdieu-i elméletének, és nem lehet elválasztani a habitus elméletététől: a habitus teremt kapcsolatot a társadalmi és fizikai tér között. Átfogó áttekintés kíván adni a társadalmi tér bourdieu-i koncepciójáról, egyszersmind fölmérni jelentőségét a társadalmi és földrajzi mobilitást/immobilitás témáját illetően. Most jöjjön ebből egy kis ízelítő! Társadalmi tér és habitus. A társadalmi tér fogalmát Bourdieu azért vezeti be, hogy szakítson a társadalmi világ szubsztanciális fölfogásával: a valóság, amelyet a társadalmi tér jelöl, relacionális, alkotóelemeinek kölcsönös egymásra vonatkozása határozza meg, a különbségekben és különbségek által létezik és marad fenn. A társadalmi tér, szól a bourdieu-i meghatározás, pozíciók és diszpozíciók összessége; a pozíciókat és diszpozíciókat azok egymásra vonatkozása, egymáshoz való távolsága/közelségük, valamint hierarchikus viszonyuk határozza meg. Az ágensek társadalmi térben elfoglalt pozíciójához, melyet a birtokolt tőke összmennyisége és a tőke szerkezete, a tőke megoszlása és összetétele definiál, az ágensekbe társadalmi gyakorlatok során bevésődő diszpozíciók, habitusok rendelhetők: társadalmi térben elfoglalt pozíciók – az életfeltételek, körülmények és kényszerek azonossága okán – hasonló diszpozíciókat vésnek be, hasonló habitusokat eredményeznek. A társadalmi tér és a habitusok tere ennélfogva egybevágó. Ezért állíthatja Reed-Danahay, hogy a habitus társadalmi pozíciót fejez ki, avagy hogy a habitus társadalmi pozíciót jelöl a társadalmi térben. Könyvében e két fogalmat helyezi középpontba, amellett érvelve, hogy társadalmi tér és habitus, nem pedig a mező vagy tőkefajták bourdieu-i koncepciója szolgál fontos és jelentős mondanivalóval a kortárs mobilitáskutatások számára. Habitus és tér. A habitus összekapcsolja egymással a társadalmi és a fizikai teret. A habitus egyrészt beleírja magát a fizikai térbe, amiért is a fizikai tér testet öltött társadalmi tér. Ahogyan a társadalmi tér, úgy a habitusok tere is relacionális; a habitusok térbe íródása így egyben a relációk térbe íródása: a habitusok távolsága és közelsége térbeli távolsággá és közelséggé térbeliesül, a fizikai tér a maga szerkezetével a habitus és vele a társadalmi tér szerkezetének lenyomata. A társadalmi és fizikai tér között ezek szerint a habitus teremt kapcsolatot: a habitusok tere a saját képére, sajátjává formálja a fizikai teret, biztosítván a társadalmi tér és fizikai tér illeszkedést (összhangját, avagy kölcsönös megfelelését). A habitus másrészt olyan szilárd és tartós diszpozíciók összessége, amelyeket az ágensek valahol, valamilyen fizikai térben élve és valamilyen társadalmi térben létezve sajátítanak el, ott vésődnek beléjük, testükbe. Habitussal bírni voltaképp egyet jelent azzal, hogy valahol lakni, lakozni, otthon lenni, „helyérzékkel” bírni, otthonosan mozogni, lakozunk, félszavakból és félmozdulatokból is megérteni egymást, ismerni és tudni a helyünket, érzelmileg kötődni hozzá. A habitus tehát egyszerre jelöl pozíciót a társadalmi és fizikai térben, az ágensek pedig habitusuk révén egyszerre foglalnak el helyet és lakoznak, vannak otthon a társadalmi és fizikai térben. De – kezd el Reed-Danahay kérdezni – mi történik, ha az ágensek egyik helyről a másikra mennek (társadalmi/földrajzi mobilitás)? Mi történik a habitusukkal, ha kiszakadnak abból a térből, arról a helyről a társadalmi/fizikai térben, ahová a habitusuk köti őket, ahol habitusok révén lakoznak? És mi történik, ha a mozgás életformává válik, vagy ha a mozgás az életforma? Miféle térbe íródik bele, térbe íródik-e egyáltalán a mozgás mint életforma által formálódó habitus? Gyökeret ereszt-e, tud-e gyökeret ereszteni a mozgásban, és ha igen, mifélét, hogyan? Otthon van-e, lakozik-e valahol, aki folyton mozog? Van olyan, hogy mozgáshabitus? Elválik-e ez esetben a habitus és a habitat? Mit kezd Bourdieu azzal, ha a két, egymást kölcsönösen teremtő és fönntartó otthon, lakhely, azaz a társadalmi és fizikai tér, illetve az azokban elfoglalt-belakott hely közötti összhang-illeszkedés megbomlik? Mi történik a habitusokkal, ha a társadalmi tér és/vagy a fizikai tér megváltozik, vagy ha az ágensek helyüket önként vagy kényszer hatására elhagyják, ha elvándorolnak vagy kitelepítik őket? Meghasadnak? Megújulnak? Átalakulnak? A társadalmi tér mint pozíciók és diszpozíciók rendszere földrajzi határokkal bíró rendszer? A társadalmi terek és földrajzi terek (azok határai) egybeesnek? Ha igen, és ha az emberek földrajzi határokon átkelnek, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik társadalmi térből egy másik társadalmi térbe lépnek át? Az egyik földrajzi helyről másikra vándorló ágenseknek miféle társadalmi térbeli pozíciójuk lesz az új helyen? És miféle habitusuk? A társadalmi tér és a nemzetállami territórium egybeesik? Ha igen akkor ki és mi játszott és játszik szerepet a nemzet mint társadalmi tér és territórium létrejöttében és fönnmaradásában? Elválhat-e ez a kettő egymástól? Lehet-e valaki a nemzet mint társadalmi tér lakója úgy, hogy nem lakója a nemzet(állam) territóriumának? Beszélhetünk-e szupranacionális vagy transznacionális társadalmi térről? Miféle pozíciók és diszpozíciók rendszere az ilyen társadalmi tér? Van-e európai társadalmi tér? Nos, összesűrítve ezek azok a kérdések, amelyet Reed-Danahay a bourdieu-i szövegeknek föltesz, és amelyek nélkül aligha lesz válaszunk a kérdésre: tud-e nekünk mondani valamit Bourdieu, valami hasznosat, használhatót a mobilitásról/immobilitásról, jó-e valamire, s mire jó az ő szociológiaelmélete a mobilitáskutatás számára? Ajánlott olvasmányok:  NÉMETH KRISZTINA: TÁRSADALMI TÉR, FIZIKAI TÉR ÉS HABITUS. ELMÉLETI CSOMÓPONTOK ÉS KUTATÁSI IRÁNYOK. SZOCIOLÓGIAI SZEMLE. 2023/2: 56–80. (ONLINE OLVASHATÓ, LETÖLTHETŐ.)  BERGER VIKTOR: A TÉRBELISÉG KÉRDÉSE PIERRE BOURDIEU ELMÉLETÉBE. UŐ.: TÉRRÉ SZŐTT TÁRSADALMISÁG. A TÉR KATEGÓRIÁJA A SZOCIOLÓGIAELMÉLETEKBEN. (KÖNYVÁRUNKBÓL KÖLCSÖNÖZHETŐ.)  HADAS MIKLÓS: OUTLINES OF A THEORY OF PLURAL HABITUS. BOURDIEU REVISITED. (KÖNYVÁRUNKBÓL KÖLCSÖNÖZHETŐ.) (LÁSD HOZZÁ AJÁNLÓNKAT!)  URRY, JOHN – SHELLER, MIMI: THE NEW MOBILITIES PARADIGM. ENVIRONMENT AND PLANNING A, 2006/2: 207–226. (ONLINE KÖNYVTÁRUNKBÓL LETÖLTHETŐ.)  ADEY, PETER – BISSELL, DAVID: MOBILITIES, MEETINGS, AND FUTURES. AN INTERVIEW WITH JOHN URRY. ENVIRONMENT AND PLANNING D, 2010/1: 1–16. (ONLINE KÖNYVTÁRUNKBÓL LETÖLTHETŐ.)Pierre Bourdieu addig a szociológia „klasszikusa”, amíg tud mondani nekünk valamit; ha megmondjuk, mit, azzal választ adunk a kérdésre, hogy mire jó ma nekünk az ő szociológiája. Ez egy sajátos megközelítésmódot föltételez: úgy fordulunk egy szociológus szövegei felé, hogy megtaláljuk benne azt, ami valamilyen szempontból hasznos, alkalmazható, értékes vagy fontos mondanivalóval szolgál. Próbának vetjük alá a „klasszikust”, hogy tényleg klasszikus-e, vagyis tényleg tud-e nekünk mondani valamit. Pontosan ezt csinálja DEBORAH REED-DANAHAY BOURDIEU AND SOCIAL SPACE: MOBILITIES, TRAJECTORIES, EMPLACEMENTS című könyvében.Copyright: CCO – Szabadon felhasználható a repozitóriumon belülJogtulajdonos: FSZEK