FSZEK KK Szociológiai Gyűjtemény2023-07-132023-07-1320239781509552894bibFSZ01864657https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/33353Összezsúfolt modernitás A modernitás sokféle – régi nóta ez a társadalomtudományokban, azon belül a szociológiában. Ebben a diskurzusban viszi saját SZÓLAMÁT CHANG KYUNG-SUP THE LOGIC OF COMPRESSED MODERNITY című könyvével, melyben Dél-Korea példájának részletgazdag elemzésével vázolja föl az összezsúfolt modernitás elméletét. A szociológia története, mint az bizonyára köztudott, elválaszthatatlan a modernitás történetétől: azokra a társadalmi változásokra való reflexiókból született, melyeket a kapitalizmus, az iparosodás és a forradalmak idéztek elő; aztán a modern társadalom átalakulására való reflexióvá lett. Ez együtt járt a klasszikus szociológia elméleteinek és fogalmainak felülvizsgálatával. Ennek egyik fő iránya a szociológiai hagyomány újragondolása: a modern társadalom mélyreható átalakulásban van, amiért is új elméleti keretekre, fogalmakra, nézőpontokra, megközelítésekre van szükség. A másik fő iránya kritikai elméleti szemszögből veszi szemügyre a szociológiai hagyományt, és arra mutat rá, hogy ez Nyugat-, illetve Európa-központú. Ezzel, többek között, az a probléma, hogy a modernitás sohasem volt egységes, amiért is nem beszélhető el és ragadható meg egyetlen nagy mesternarratívával, mi több, a modernitás nemcsak sokféle, hanem nem is a Nyugat sajátja. Természetesen ezen irány képviselői sem tagadják a Nyugat globális szerepét, hatását, befolyását és jelentőségét a modernitásban, miként azt sem, hogy a nyugati modernitás számos eleme megjelent mindenütt, ahol modernizálódás zajlott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e helyek mindegyikén a nyugati politikai-társadalmi rendszere honosodott volna meg, vagyis hogy a modernizáció egyféle lenne, illetve hogy a nyugati lenne a modernitás egyetlen lehetséges formája. A valóság az, hogy sokféle modernitás van, a modernitás se nem kizárólag nyugati-európai jelenség, se nem egyszerűen nyugati-európai export és expanzió terméke. Éppen ezért nem indokolt, hogy a nyugatit nevezzük a modernitásnak, aztán a többit ehhez viszonyítva, ezzel összevetve és ezzel mérve írjuk le. A sokféle modernitás azonban, bár sokféle, mégiscsak modernitás, vagyis a különféléknek kell hogy legyen valamiféle közös vonása, különben nem nevezhetnénk ezeket modernitásnak. A sokféle modernitás elméletének ezért egyszerre kell szólnia az egységről a sokféleségben és a sokféleségről az egységben. Az előbbit illetően arról, hogy miféle egység ez az egység (közös jellemzők vagy például wittgensteini értelemben vett családi hasonlóság), és konkrétan miben is áll ez az egység, az utóbbit illetően pedig a modernitás térben és időben eltérő alakzatairól. A modernitás tehát, szól a sokféle modernitás elméleteinek alaptézise, globális, de kontextustól függően különböző formákat ölthet, és sebessége is eltérő lehet, nemcsak abban az értelemben, hogy egy-egy ország, egy-egy régió nem ugyanolyan sebességgel modernizálódik, hanem hogy a társadalmi élet egyes területei sem feltétlenül egyszerre és egyidejűleg modernizálódnak. A modernizációról vagy a modernitásról így végül is ugyanazt mondhatjuk, mint amit MAX WEBER A RACIONALIZÁCIÓRÓL: „az élet felettébb különböző végső szempontok szerint és nagyon különböző irányokba »racionalizálható«. A »racionalizmus« történeti fogalom, amely ellentétek egész világát foglalja magába […].” (47. o.) Hogy mennyire így van ez, vagyis hogy a »modernizáció« is elletétek egész világát foglalja magába, azt kiválóan mutatják a nyugatival versengő, „ALTERNATÍV MODERNITÁS” megalkotására irányuló, huszadik századi elképzelések és kísérletek, a kommunizmus, a fasizmus, a nácizmus vagy az anarchizmus. Az összezsúfolt modernitás elmélete a posztkoloniális társadalmi átalakulás elmélete kíván lenni, kapcsolódván a 20–21. század társadalmi változásokra, a késő, a második vagy a modernitás utáni modernitás társadalmi valóságára reflektáló olyan elméletekhez, mint a posztkolonianizmus, reflexív modernitás, sokféle modernitás és posztmodernitás. Az összezsúfolt modernitás Kyung-Sup meghatározása szerint az a civilizatorikus pillanat, amelyben a gazdasági, politikai, társadalmi és/vagy kulturális változások rendkívül sűrített formában zajlanak le térben és időben egyaránt, s a különböző, összetorlódó, egymással össze nem illő elemek együttese egy roppant komplex és fluid társadalmi rendszert hoz létre. Az így modernizálódó társadalmak modernek lesznek, de modernitásuk a nyugati társadalmakétól igen különböző jellemvonásokkal bír. Kyung-Sup a dél-koreai modernizáció sajátosságait tárja föl, de könyve több mint esettanulmány. Az összezsúfolt modernitás logikájának feltárása az, amire kifuttatja, végső soron az, hogy az összezsúfolt modernitás a modernizáció általános formája a posztkoloniális világban. Az összezsúfolt modernitásnak Kyung-Sup elméleti sémája szerint négy aspektusa és öt dimenziója van. Aspektusai a következők: idő (fizikai idő: időpont, időhossz, időmennyiség, és történeti idő: kor, korszak, időszak); tér (fizikai tér és kulturális tér: helyek, régiók); sűrűsödés/lerövidülés; összetorlódás/összegabalyodás. A sűrűsödés/lerövidülés – most jönnek a dimenziók – arra utal, hogy az egyik időbeli pontból/időszakból a másikba vagy az egyik (szín)helyről a másikra elmozduláshoz, egyszóval a változáshoz vagy átalakuláshoz szükséges folyamatokok lerövidítve vagy sűrítetten mennek végbe (1. és 2. dimenzió). Az összetorlódás/összegabalyodás pedig arra utal, hogy többféle civilizáció különböző elemei, melyek más-más korszakban/korban és/vagy helyen léteztek egy bizonyos, korlátozott tér-időben együtt léteznek, kölcsönösen befolyásolják és megváltoztatják egymást (3. és 4. dimenzió). Végül, azok a jelenségek, melyek ebben a négy dimenzióban generálódnak, ugyancsak kölcsönösen hatnak egymásra, de az egymásra hatás nem merül ki az összekeveredésben vagy a kölcsönös megtermékenyítésben, hanem magába foglalja a versengést, összeütközést, vegyülést, keveredést, szétzilálást egyaránt, és új, jelenségeket generál (5. dimenzió). Az összezsúfolt modernitás az emberi-társadalmi létezés különböző szintjein manifesztálódhat: szociális egységek (nemzet, állam, civil társadalom), regionális-lokális egységek (város, falu), szervezetek (iskola, vállalat), család, személyiség szintjén. E szintek vagy egységek, az ott zajló modernizációk konfigurációja sokféle belső (összezsúfolt) modernitást eredményez, vagyis a nemzetállami határok és a sokféle, összezsúfolt modernitás határai nem esnek egybe. A modernitást hagyományosan a nemzetállami társadalmak civilizációs állapotaként fogták föl, amely vagy evolutív módon jött létre, a nyugati-európai társadalmakban, vagy a nyugatit-európait szimulálva, a nem nyugati-európai, de a nyugati-európai befolyásnak, hatásnak kitett társadalmakban. Csakhogy a modernizálás nem nemzetállamokba zártan zajlik. A nyugati társadalmakban azért nem, mert a modern nyugati-európai társadalmak születése elválaszthatatlan a gyarmatosítástól, a nem nyugati társadalmakban viszont azért nem, mert azokban a modernizáció elválaszthatatlan a transznacionális hatalmi-uralmi viszonyoktól, kényszerektől, függőségektől. Ez utóbbiakat illetően a modernizáció helyett a modernizálás (modernné tétel) a megfelelő kifejezés: a nem nyugati társadalmak magukévá teszik, szimulálják, adaptálják, (kreatívan) elsajátítják, újraalkotják a (nyugati) modernitást, vagy éppenséggel azzal szemben, annak alternatívájaként fogalmazzák és alkotják meg. A modernizálás (modernné tétel) az összezsúfolt modernitás formáját ölti: az összezsúfolt modernitás a modernizálás inherens következménye és a modernitás általános formája a posztkoloniális világban. Nemcsak a nem nyugati társadalmakban, nemcsak posztkoloniális és posztszocialista társadalmakban, hanem a nyugati társadalmakban is, ha nem is egy és ugyanazon formában. Merthogy a jelenkori, második vagy modernitás utáni modernitás a civilizatorikus kísérletezés és kiszámíthatatlan, kényszerítő függőségek vad világa – a modernizáció nem valamiféle szerves, spontán, öntörvényű fejlődés eredménye, hanem kölcsönös függőségekből fakadó sürgető kényszer.A modernitás sokféle – régi nóta ez a társadalomtudományokban, azon belül a szociológiában. Ebben a diskurzusban viszi saját SZÓLAMÁT CHANG KYUNG-SUP THE LOGIC OF COMPRESSED MODERNITY című könyvével, melyben Dél-Korea példájának részletgazdag elemzésével vázolja föl az összezsúfolt modernitás elméletét.CCO – Szabadon felhasználható a repozitóriumon belülJogtulajdonos: FSZEK