2026-02-042026-02-041865https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/181075A ház tervei 1864-ben készültek, a ház feltehetőleg 1865-ban épült meg. Építtető: Förster Erzsébet Építész: Limburszky József (Limburszky akkoriban sokat foglalkoztatott építész, okleveles építőmester és vállalkozó volt, Hild József tanítványai közé tartozott.) A ház eredetileg egyszintesnek épült. 1868-ban kisebb átalakításokat végeztek az épületen, ekkor Jenik József volt az építtető és Lohr János az építész. [1] 1872-es terv szerint 1873-ban emelet került a házra. Az építtető az akkori -egyébként 1868 óta- háztulajdonos: Tafler Izsák és fia Tafler Kálmán, az építész pedig Pán József. (Pán József a 19. század második felének neves építőmestere, építésze volt, főleg Erzsébetvárosban és Terézvárosban dolgozott.) A ház évtizedeken keresztül a Tafler család és leszármazottainak tulajdonában állt. Tafler Izsák (1810-1891) többszörös milliomos terménykereskedő volt, egy időben Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott. A Tafler család tagjai az izraelita felekezeti anyakönyvek bejegyzései szerint Pest megyéből származnak, Tafler Izsák 1810-ben Maglódon született. A család a 19. század közepén telepedett le Pesten és kapcsolódott be a fővárosi bérházépítkezések folyamatába. Tafler Izsák és fia, Tafler Kálmán az 1880-as években Budapest legnagyobb bérháztulajdonosai, ezáltal legnagyobb adófizetői közé tartoztak. A Tafler-bérházak többsége a pesti sugárutak és körutak mentén állt. A Taflerek gyakran nem építtetőként váltak tulajdonossá, hanem régebbi épületeket vásároltak meg, amelyeket aztán néhány éven belül tovább adtak vagy hosszabb távú befektetésnek használtak. A VII. kerület Király utca 17. szám alatti bérház 1868-ban került Tafler Izsák és fia, Kálmán birtokába. Apa és fia az addig egyemeletes épületet 1873-ban Pán József tervei alapján egy újabb emelettel bővítették, ezáltal újabb kiadható lakásokat nyertek. Tafler Izsák vagyonának nagyságáról történetek keringtek, az alábbi a Pesti Naplóban jelent meg 1901-ben: „…Az öreg Taflernek negyvenhét háza volt a fővárosban. Maga sem tudta, hogy melyik az övé a sok közül. A házbért az ügyvédje szedte be. Ő maga egy ócska ház harmadik emeletén lakott. Egy séta alkalmával bement valamely házba, tetszett neki az épület. Megkérdezte a házmestert, eladó-e. ‒ Mit akar itt maga vén rongyos, ‒ förmedt rá a házmester. ‒ Nadrágot nézzen a zsibvásáron, ne házat. Ez a ház itt a Tafler nagyságos úré, menjen oda, alkudozzon vele. Az öreg megköszönte a szíves fölvilágosítást, de akkor rendben van a dolog, nem kell megvenni, mert az övé. Alázatosan köszönt a hatalmas házmester úrnak s tovább ment.”[3] Tafler Izsák a halotti anyakönyv szerint 1891-ben, 81 éves korában, Silberstein Regina férjeként halt meg a fővárosban, a Király utca 17. szám alatti lakásán. Hét gyermeke közül Kálmán a későbbiekben Budapest legnagyobb adófizetőjévé vált, míg Janka a virilista jegyzékekben ugyancsak előkelő helyet elfoglaló Ehrenfeld Ignác felesége lett. 1893-ban meghalt Tafler Izsákné is, végrendelet nélkül. Az örökösök a korabeli közjegyzői okiratok és ingatlanbejegyzések szerint rendelkeztek a családi ingatlanok tulajdonjogait érintően, mivel az öröklésekkel a tulajdoni hányadok felaprózódtak. Az utódok ezért egy-egy ingatlan egészének megszerzésére törekedtek: kölcsönösen felvásárolták egymástól a tulajdonrészeket. Az Építőipar nevű szaklap 1894-ben rögzítette: „Az ingatlanok forgalma a fővárosban címszó alatt”, hogy a Király utca 17. számú ingatlan Tafler Izsákné sz. Silberstein Regináról Bachrach Jakabné sz. Tafler Lujzára száll. [4] Lujza férje Bachrach Jakab volt. Gyermekeik a Bachrach nevet 1888-ban magyarosították Bartos családi névre [5] 1916-17-ben a ház kezelője Weil Sándor, a Budapesti autonóm Izraelita Hitközség házgondnoka, aki Tafler Lujza lányának, Ilonának a férje. Bachrach Jakabné sz. Tafler Lujza 1924-ben hal meg, 81. életévében, hosszas szenvedés után. A rákoskeresztúri izraelita temetőben a családi kriptában helyezik örök nyugalomra. A ház örökléssel gyermekei: Bartos Zsigmond, Bartos Imre Imre és Bartos Kálmán, Weil Sándorné sz. Bachrach Ilona, Dr. Földes Lajosné sz. Bachrach Janka tulajdonába kerül. [6] 1933 szeptemberében Bartos Imre elhunyt, az ő illetősége Bartos Erzsébetre és birtoktársára szállt. 1933 decemberében közli a sajtó, hogy a ház egyik tulajdonosa, Bartos Kálmán a házban önkezével vet véget életének, így az ő illetőségét is a családja örökli. [7] Bartos Kálmán korábban a Kultúra Kiadóvállalat egyik igazgatója volt, irodalmi és művészeti körökben is jól ismert név volt. A Bartos-fiúk közül Zsigmond él a legtovább, ráadásul komoly tistségeket is tölt be: magyar királyi főtanácsos, 1911-ben a Magyar Pénzváltó és Leszámítolóbank igazgatója, 1933-ban a Leszámítolóbank igazgatója, 1948-ban kúriai telekkönyvvezetőnek nevezte ki az igazságügyi miniszter. Ő egyébként ekkor már nem lakott a házban. 1935-ben Weil Sándorné (sz.:Tafler Ilona) és társai, mint építtetők részére építési engedélyt adnak ki a boltkapuzat felállítására. Tervező: Kellermann és Knöpfler [8] 1944 júniusában rendelet születik arról, hogy zsidók mely házakban lakhatnak., így ez a ház is felkerült a csillagos házak listájára. Egy volt lakó (Saghy Alexander) emlékezéséből ebből az időszakból sok mindent megtudhatunk a házról és a ház lakóiról: „A Király utca 17-ben laktunk, a Holló-utca sarkán. A második emelet utolsó lakása volt a miénk, a gang végén. A névtáblán ”özv. Hubert Izsákné” állt, ez a nagymamám. (…) Anyám meg én hamis papírokkal Kunszentmiklóson bujkáltunk, úgy úsztuk meg. A nagymama a gettóba került és túlélte. A háznak nagy, kocsibejárós kapuja volt, rajta kiskapuval. A kapu utcai oldalán két ütköző-kő volt, ma is ott van. Belül a szokásos bérház-udvar, macskakővel, poroló-állvánnyal. A kapuval szemben a házmesterlakás. A házmester nyilas volt ugyan, de valószínűleg csak sodrásból, mivel a többnyire (vagy teljes egészében) zsidó lakókkal ugyanúgy bánt, mint azelőtt – keményen, mert rendnek kell lenni, de tisztességesen. Engem is kiengedett a kijárási idő után, amikor anyám értem jött, hogy kimentsen. Anyám megkapta a behívólevelét a Tattersaalba, akkor szereztek neki és nekem hamis papírokat az elvtársai. Keresztény, erdélyi menekültekként utaztunk Kunszentmiklósra. (…). A Király utcában, kétszobás lakásunk egyik szobájába akkor már régen beköltöztették a valóban Erdélyből érkezett 5 tagú Berger családot. A gangon a közvetlen szomszédunk Virág úr volt a Jancsi fiával, feleségről nem tudok. (…) A gang többi lakóját nem ismertem (talán ezek voltak a nem-zsidók), a lépcsőház utáni nagyobb lakásban volt a Klopfer művirágkészítő lakása és műhelye. Ez azért emlékezetes, mert a sárga csillagot Klopferék készítették az egész háznak, gyönyörű, aranysárga bársonyból, amiből a liliomok porzója készült. A miénk volt a legszebb csillag az utcában! Klopferék alatt, az első emeleti erkélyes nagy lakásban lakott a titokzatos, sosem látott háziúr. Lábujjhegyen mentünk el az ajtaja előtt. Hátul is volt egy ”cselédlépcső”, tulajdonképpen azon kellett volna járnunk, de hát bérlők voltunk, jogunk volt a főlépcsőhöz. Az udvarban jobbra, volt a pincelejárat. Amikor a porolón lógó síndarabot megkongatták, rohantunk le az óvóhelyre. Sötét, dohos szagú kis helyiség volt, minden családnak megvolt a maga sarka, ott ültünk szedett-vedett alkalmatosságokon, többnyire bőröndön, mert abban vittük magunkkal a legszükségesebbet. A házmester volt a légó-parancsnok. Egyszer elvezetett bennünket egy kis benyílóba és elmagyarázta, hogy ha a ház ránk omlik, itt át kell törni a falat és a szomszéd ház pincéjébe jutunk. A lakásban gyalult hajó-padló volt, az ablakokon ”spaletta” és semmiféle fűtés. Csak a konyhai sparhelt adott meleget. A sparhelt fa- és széntüzelésű volt, ahogyan a fürdőszobai rézhenger-kazán is. Az utcán, a kapu mellett, Klopferéknak volt egy kis faliszekrény kirakatuk. A kaputól a Holló utca felé egyetlen nagy textil üzlet volt csak. A mi 3 ablakunk a Holló-utcai oldalon volt, a második emelet utolsó 3 ablaka.” [9] A ház a budapesti gettó szélén helyezkedett el. [10] „Az összegyűjtött zsidóságnak a Dohány utca, Nagyatádi Szabó István utca (mai Kertész utca), Király utca, Csányi utca 3–6. szám, Rumbach Sebestyén utca 17–19. szám, Madách Imre út, Madách Imre tér, Károly király út (mai Károly körút) által határolt kb. 0,3 km2-es területre kell összeköltözniük. Az területen élő nem zsidó személyeknek a lakásukat (cserelakás ellenében) el kellett hagyniuk. A kijelölt körzetben összesen 162 csillagos ház volt; a határt alkotó utcákra néző házak nem tartoztak a kijelölt területhez.” [11] A II. világháború után a ház része önkormányzati tulajdon lett. 1948-ban az Önkormányzat hirdeti kiadásra a ház üzleteit. A világháború után az utca üzleteit sok gyár lerakatként, raktárként használta. A házban a Beloiannisz gyár raktára és a Híradástechnikai Gyár raktára is működött az 1960-as évek elejéig, amikor is el kezdték az utcából kitelepíteni ezeket a lerakatokat. [12] Az 1960-as években tatarozást végeztek a házon, de a ház belső állapota kritikus volt, így a függőfolyosókat fel kellett állványozni. A házban és a ház lakóival sok olyan esemény történt, amelyet megörökítettek a hírlapok. - egy apa (Traub Ignác) 1872-ben négy gyermekét is megmérgezve öngyilkos lett [13] - 1877-ben csecsemőt találtak a ház kapuja előtt [14] - 1888-ban egy a házban lakó szerelmes szobalány, mivel nem mehet hozzá választottjához, párjával együtt fegyver által próbált öngyilkos lenni a Városligetben [15] - 1928-ban egy a házban élő francia nő meglopta Horthy Miklósnét a Servita téri templomban, eltulajdonítva retikülját és a benne lévő értékes tárgyakat [16] - 1931-ben a háztulajdonos Bartosékhoz betörtek [17] - 1933-ban itt fogadta híveit az olaszliszkai főrabbi [18] - 1998-ban pokolgépet találtak az Al Amir étterem előtt [19] A házban korábban működő üzletek, kereskedések a korabeli újsághirdetések alapján (a teljesség igénye nélkül): Magyar Izraelita lap szerkesztősége (1861-68) Temesváry Gusztáv úri, női és gyermekcipőraktára (1874) „Moszkva városához” Dietrich és Gottschlig tea és rum kereskedése (1878-81) Friedmann Mór fehérneműgyára (1881) Klein Fülöp „A lengyel királyhoz+ vendéglő és füstölt húsnemek árudája (1886-87) Katonai Ezred szabóműhelye, Katonai Egyenruházati üzlet- Kibitz Ferenc 1886-1888 Limbeck Béla Fűszerkereskedése (1881-1909) Brack Sándor (bőrkereskedő) cipőraktára (1892-94) Adler D. Adolf férfi- és nőidivat áruháza (1901) Weisz Miksa posztóáruháza (1903-1914) Pórás Vilmos és fia arany-és ékszerkereskedő (1914-18) Fodor József úri és nőidivat kereskedő 1931 Petroner Ede textilkereskedő 1934 Vajda Jenő harisnya és kötöttárú, női divat 1935-39 Koffler József művirág, dísztoll, menyasszonyi fátyol és koszorú 1934-1944 Hutira Nándor bornagykereskedő üzlete 1942 Karsai Kávéház, Étterem (1942) 1947 Kórodi Miksa bornagykereskedő 1948 Mandel Bernát posztó-és bélésáruk 1949 Ungár Mór kegyszerkereskedése Miloszovjev Sándor kelmefestő, vegytisztító 1966-71 Debrecen kisvendéglő 1967-81 1989 Mérték Építészeti Stúdió Kisszövetkezet 1993 Istanbul Étterem Al-Amir Étterem (1997-2010?) Noir et L’Or Étterem (2010-2015?) Források: [1] Kisebb átalakítások [HU BFL - XV.17.b.312 - 688/1868] [2] Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917, Akadémiai Kiadó, Budapest 1979 [3] Németh Csaba: A Tafler család ingatlanbefektetései TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK LXXIII. 2021. [4]/Építőipar 1894. 04.25. 17. szám [5] Szentiványi Zoltán: Századunk névváltoztatásai 1800-1899 és Budapesti Közlöny, 1888. március (22. évfolyam, 51-77. szám)1888-03-03 / 53. szám [6] Fővárosi Közlöny 1927. május 6. [7] Fővárosi Közlöny 1933.szeptember 29. [8] Fővárosi Közlöny 1935 (46. évf. 27. szám) [9] https://www.csillagoshazak.hu/hazak/VII/kiraly17 [10] MTI Nemzeti Archívum [11] https://bzsh.hu/2026/01/14/minden-amitegykori-budapesti-gettorol-tudni-kell/ [12] Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)1963-06-24 / 26. szám [13] Magyar Polgár, 1872. 1872-08-13 / 184. szám [14] Egyetértés, 1877. november (11. évfolyam, 282-311. szám) 1877-11-15 / 296. szám [15] Nemzet, 1888. május (7. évfolyam, 2038-2067. szám) 1888-05-01 / 2038. szám [16] 8 Órai Ujság, 1928. december (14. évfolyam, 273-295. szám)1928-12-19 / 287. szám [17] A Mai Nap, 1931. október-december (8. évfolyam, 223-297. szám)1931-11-11 / 257. szám [18] Esti Kurir, 1936. augusztus (14. évfolyam, 175-199. szám)1936-08-26 / 195. szám [19] Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám) 1998-04-16 / 89. szám1950-től 1990-ig Majakovszkij utca 17., korábban Király utca 17., Holló utca 15., Holló utca 17. számon is hivatkoznak rá. A ház a Király és a Holló utca sarkán áll, kétemeletes, romantikus stílusú sarokház. Műemlékvédelem alatt áll. A tulajdoni lap tanúsága szerint korábban önkormányzati tulajdonban volt. Az emeleteken a Király utcai utcafronton, a kapu felett falpillérekkel összefogott, keskeny erkélyek, különböző kovácsoltvas rácsozattal. A Király utcai falon mindkét emeleten 7 ablak, a Holló utcai oldalon 15 ablak. "A ház Holló utcai homlokzatát kéttengelyes sarokrizalitok tagolják. A Király utcai főhomlokzaton csak a bal oldali két tengely van kiemelve. Itt nyílik a bejárat, ami fölött gótizáló fejezetű pilaszterek keretezik a kettős erkélyajtókat. A koronázópárkányt sűrű konzolsor díszíti.” [1] A ház kívülről fel van újítva, belülről nincs túl jó állapotban. A belső udvar szűk, egy borostyánnal benőtt fa és egy kis szegélyezett terület ad némi zöldet. Hátul cselédlépcső. A belső házfalon, befejezetlen, egyenetlen sárga vakolat. A lépcsőkorlát eredeti, klasszicista stílusú. A ház földszintjén jelenleg a Spicy Fish Budapest ázsiai étterem üzemel, illetve egy ázsiai élelmiszerüzlet (Huan Yu Asian Food). [1] Műemlékvédelem, 2005 (49. évfolyam, 1-6. szám) 2005 / 3. szám / Bazsó Gábor: Másod- és harmadrendű műemlékek a pesti zsidónegyedbenCC BY 4.0dr. Séra Natália