1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtár2024-09-232024-11-112024-09-232024-11-1120069639602612bibFSZ01320293https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/52055„…csak az ember olvas” Csorba Dorottya írása Az olvasás mindenkinek mást jelent. Nekem nyugalmat. Saját magam képzelhetem el azt, amit valaki már elképzelt és leírt. Használhatom a fantáziám. A legjobb könyv, amit eddig olvastam, Takami Kósun Battle Royale című műve volt. Minden pici részlet megelevenedett. Olyan volt, mint egy film. Egy nagyon-nagyon izgalmas film. Egy távol-keleti országban folytatott kísérletet ír le a szerző. A diktatúrában minden évben választottak egy tartományt, egy iskolát, egy osztályt, ahol titkon mindenki elhitte, hogy ők soha nem lesznek ennek a rendszernek az áldozatai. A kiválasztottakat egy szigetre vitték, ahonnan csak egy gyerek térhetett haza. A diákoknak egymás ellen kellett küzdeniük életre-halálra. Felmérték, mennyi idő alatt, milyen körülmények közt győz az utolsó. Súja gondolatait sokszor végigkísérhetjük, „látjuk” emlékeit. Megsegítésről, összefogásról szóló gondolatai nagyon érdekesek. A könyv nem egyszerűen arról szól, hogyan menekül három gyerek, hanem az, hogyan száll szembe saját sorsával Nerikó, Súja és Kavada. Küzdenek céljukért és álmaikért, hogy egy jobb élet várja őket. Szerintem a legjobb rész Kavada halála. Amikor már a hajón vannak, szabadon menekülhetnének, de bekövetkezik az örök „elszenderülés” Kavada számára, pedig azt hitték, hogy csak súrolta Kirjama golyója. Ez a rész jól kifejezi, milyen tehetetlenek vagyunk - a való életben is - a felsőbb erőkkel szemben.