1308 FSZEK Dagály utcai Könyvtár2024-09-232024-11-112024-09-232024-11-1120119789631189209bibFSZ01509907https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/52049Életünk fontos könyvei Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg V. Kata Hogy melyik volt a legfontosabb? Mindig az, amelyik megtalált, amelyiket megtaláltam akkor, amikor szükségem volt rá, de van egy, ami frissen tart, ami nem felejteti el velem kamasz-énem kérdőjeleit, és ez A kis herceg. Akkor még nem volt kötelező olvasmány, rátaláltunk. Olyan elemi erővel hatott rám kamasz koromban, hogy belém égtek a mondatok. Rengeteget idéztük akkori barátaimmal, később dramatizáltuk. Annyira rajongtam érte, hogy naplementét néző kis herceget festettem a szobám falára.(Megengedték!) (Persze ebben volt egy kis kamaszkori depresszió is.) Mint a kamaszok általában, mi is nagyon kritikusan néztük a fölnőttek világát. A kis herceg által végiglátogatott bolygólakókhoz (a király, a hiú, az iszákos, az üzletember, a lámpagyújtogató, a tudós geográfus és a kétmilliárd fölnőtt a Földön) hasonlítgattuk az akkor közvetlen környezetünkben lévő felnőtteket és „természetesen” nagyon megvetettük felnőtt életmódjukat. Élveztük, hogy egy nyelvet beszélünk, egyformán gondolkodunk, meg tudjuk fogalmazni kritikánkat. Még minden fekete volt vagy fehér. Akkor nagyon tudtuk, hogy kell majd élni, tudtuk, mi fontos, és mi nem. A kis herceg kapaszkodó volt útkeresésemben, és azt gondolom, hogy megalapozta értékválasztásaimat. Körbejártuk, elemezgettük, utaltunk rá hogy: „Minden virág csupa ellentmondás.”, hogy„ …két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.”, hogy „Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet.”, hogy „…magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon”, hogy „Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot.”, hogy „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”, hogy „Az ember sosem érzi jól magát ott, ahol éppen van.” Ha nem olvastam volna kamaszkorom elején Saint-Exupéry-t, lehet, hogy soha sem érdekelt volna Seneca, Montaigne, Márai Sándor, Umberto Eco, Hankiss Elemér, Buda Béla, Csíkszentmihályi Mihály vagy Georg Simmel se. Mikor pár éve, felnőtt fejjel Párizsban jártam, ciki-nem ciki, vettem egy „kisherceges” fém kulcstartót. Sokszor végigsimítom, és nagyon vigyázok rá. „És soha egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!”