Petőfi utolsó lakása Szobájának egyik ablaka a Marczibányi-ház Dohány utcai oldalán
Abstract
Kartonokra ragasztott, kisméretű fénykép-sorozat egyik darabja. Az amatőrfotók Petőfi utolsó pesti lakhelyét, a Rákóczi és a Síp utca sarkán egykor állott Marczibányi-házat mutattatják. 1936-ban készültek, többségük néhány héttel a ház lebontása előtt, néhány pedig a munkálatok megindulása után. Vélhetően Vasberényi Géza (1894-1981) könyvtáros, helytörténész tulajdona volt. (Esetleg ő készítette a felvételeket is?). Vasberényi Géza a húszas évektől kezdve gyűjtötte a költő emlékéhez kapcsolódó tárgyakat, dokumentumokat. Petőfi-relikviagyűjteményét haláláig dunavecsei házában őrizte, mely maga is emlékhely volt: az ifjú poéta 1844-ben ennek egyik szobájában vett kvártélyt magának. A Petőfi-kutató hagyatékát az örökösök eladták, szétszóródott. Egy részét az Ecseriről mentette meg egy magángyűjtő, 2012-ben pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum is vásárolt néhány darabot az értékes tárgyakból.
A Marczibányi-házban Petőfi először 1845-ben vett szállást, barátjánál, Egressy Gábornál. A Nemzeti Színház jeles színésze ekkor és itt készíthette róla azt a dagerrotípiát, amit ma a költőről fennmaradt egyetlen hiteles fényképként ismerünk. Másodszor 1849. május 29-én költözött ide feleségével és kisfiával. Lakásuk a második emeleten volt, két szoba a Dohány utcára, a harmadik pedig az udvarra nézett. A várost azonban már július 3-án el kellett hagynia. Hátrahagyott ingóságaikat a hatóságok elkobozták, elárvereztették, özvegye csak nagy nehézségek árán tudott azokból valamennyit 1850-ben visszaszerezni.
Az átjáróházat 1812-ben Kronberger János kőfaragómester építtette Kasselik Fidéllel. Az 1838-as árvíz idején Egressy Gábor a kapu egyik kiemelt szárnyán tutajozott a nemzet új teátrumába. Az épület helyén Wälder Gyula tervei alapján 1936-1937-ben emelték a ma is álló vörösesbarna téglaborítású üzlet- és lakóházat. Alsó szintjein az elszakíthatatlan ruházattal reklámozó Guttman-cég, később a Verseny Áruház kirakatüvegei és neonfeliratai csillogtak, ma könyveket árulnak ugyanott. Az egyik vitrinben emléktábla figyelmeztet a hely nevezetességére. 1936-ban, a bontás idején, még nem volt megjelölve a ház, de a lakás akkori tulajdonosa, így is tudta, hogy milyen nevezetes falak között működteti varróműhelyét.
Az erről és a ház végnapjairól álnéven közölt cikket Hatvany Lajos író, irodalomtörténész (Pesti Napló 1936. január 26.). Ő járt közbe, hogy legalább a két eredeti cserépkályhát és az udvar márvány kútját mentsék meg a bontócsákányok elől, és azok a mai irodalmi múzeum elődjébe, a Petőfi Házba kerüljenek. A kályhák odavesztek az ostrom alatt, de a kút ma is látható a Bajza utcai épület falánál.
A Marczibányi-házban Petőfi először 1845-ben vett szállást, barátjánál, Egressy Gábornál. A Nemzeti Színház jeles színésze ekkor és itt készíthette róla azt a dagerrotípiát, amit ma a költőről fennmaradt egyetlen hiteles fényképként ismerünk. Másodszor 1849. május 29-én költözött ide feleségével és kisfiával. Lakásuk a második emeleten volt, két szoba a Dohány utcára, a harmadik pedig az udvarra nézett. A várost azonban már július 3-án el kellett hagynia. Hátrahagyott ingóságaikat a hatóságok elkobozták, elárvereztették, özvegye csak nagy nehézségek árán tudott azokból valamennyit 1850-ben visszaszerezni.
Az átjáróházat 1812-ben Kronberger János kőfaragómester építtette Kasselik Fidéllel. Az 1838-as árvíz idején Egressy Gábor a kapu egyik kiemelt szárnyán tutajozott a nemzet új teátrumába. Az épület helyén Wälder Gyula tervei alapján 1936-1937-ben emelték a ma is álló vörösesbarna téglaborítású üzlet- és lakóházat. Alsó szintjein az elszakíthatatlan ruházattal reklámozó Guttman-cég, később a Verseny Áruház kirakatüvegei és neonfeliratai csillogtak, ma könyveket árulnak ugyanott. Az egyik vitrinben emléktábla figyelmeztet a hely nevezetességére. 1936-ban, a bontás idején, még nem volt megjelölve a ház, de a lakás akkori tulajdonosa, így is tudta, hogy milyen nevezetes falak között működteti varróműhelyét.
Az erről és a ház végnapjairól álnéven közölt cikket Hatvany Lajos író, irodalomtörténész (Pesti Napló 1936. január 26.). Ő járt közbe, hogy legalább a két eredeti cserépkályhát és az udvar márvány kútját mentsék meg a bontócsákányok elől, és azok a mai irodalmi múzeum elődjébe, a Petőfi Házba kerüljenek. A kályhák odavesztek az ostrom alatt, de a kút ma is látható a Bajza utcai épület falánál.
Description
Keywords
lakóépület, bérház, költő, színész, emlékhely, magyar irodalom története, 19. század, folyosó, épületkép, külső felvétel, 1936
Citation
URL
Collections
Geographical location
Budapest. 7. kerület. Rákóczi út 12. Marczibányi-ház
Budapest. 7. kerület. Síp utca
Budapest. 7. kerület. Dohány utca
Budapest. 7. kerület. Síp utca
Budapest. 7. kerület. Dohány utca
Date
[1936]
Creation date
1936
Extent
6,6x9 cm, (teljes méret: 11x16 cm)
Rights
Jogok: FSZEK
Type
KÉP / önálló kép
Source collection
Budapest-képarchívum
Image identifier
024816
MARC identifier
bibFSZ01787557
Technical details
[Fénykép] :
fotó :,poz., zsel. ezüst, monokróm ;
fotó :,poz., zsel. ezüst, monokróm ;