Férfiasság – identitás és testesülés
Date
2024
Authors
Journal Title
Journal ISSN
Volume Title
Publisher
Abstract
Vannak tudományok, amelyeknek az örök ifjúság jutott osztályrészül. Ezek közé tartoznak az empirikus tudományként fölfogott társadalomtudományok. Feladatuk lényegéből és a tapasztalati valóság természetéből fakad az újabb és újabb fogalmi konstrukciók elkerülhetetlensége, de egyben mindegyiknek a mulandósága is. Fogalmaikkal együtt ezek a tudományok, feltéve, ha komolyan veszik feladatukat: megérteni és magyarázni, nem megerőszakolni vagy leuralni akarják a tapasztalati valóságot, minduntalan megújulnak. Ennek a meg- megújulásra kész, örök ifjúságra ítéltetett társadalomtudománynak ma is példaértékű műve VICTORIA ROBINSON ÉS JENNY HOCKEY MASCULINITIES IN TRANSITION című, több mint tíz évvel ezelőtt, 2011-ben megjelent könyve.
Description
Férfiasság – identitás és testesülés
Vannak tudományok, amelyeknek az örök ifjúság jutott osztályrészül. Ezek közé tartoznak az empirikus tudományként fölfogott társadalomtudományok. Feladatuk lényegéből és a tapasztalati valóság természetéből fakad az újabb és újabb fogalmi konstrukciók elkerülhetetlensége, de egyben mindegyiknek a mulandósága is. Fogalmaikkal együtt ezek a tudományok, feltéve, ha komolyan veszik feladatukat: megérteni és magyarázni, nem megerőszakolni vagy leuralni akarják a tapasztalati valóságot, minduntalan megújulnak. Ennek a meg- megújulásra kész, örök ifjúságra ítéltetett társadalomtudománynak ma is példaértékű műve VICTORIA ROBINSON ÉS JENNY HOCKEY MASCULINITIES IN TRANSITION című, több mint tíz évvel ezelőtt, 2011-ben megjelent könyve.
Már csak ezért is (újra) el kell olvasni, mondhatni, kötelező olvasmány mindazoknak, akik szerint a szociológia empirikus tudomány: társadalomkutatás, amelyet, legyen bármi is a tárgya, semmi más nem érdekel jobban, mint az életvalóság a maga összetettségében és sokféleségében. Persze, nincs (nem lehetséges) empirikus társadalomkutatás elméleti-fogalmi keret nélkül. Mindenekelőtt azért, mert meg kell mondani (pontosan, világosan és egyértelműen), mit kutatunk, mi a kutatásunk tárgya(i) és kérdése(i). Ezt Robinson & Hockey is megteszi, kifogástalanul. Az utak azonban itt elválnak. Mert vannak olyanok, akik a tapasztalati valóságban mindenáron kimutatni és ezzel igazolni szeretnék azt, ami elméleti-fogalmi keretét-alapját adja a kutatásnak, illetve amit elméletileg igaznak fogadnak el. Meg vannak olyanok, akik a kutatásukban a valóság próbájának veti alá ezeket a gondolati alakzatokat, mindenáron szembesítik azokat az életvalósággal. Ez utóbbit teszi Robinson & Hockey, és ez az, ami mai is példaszerűvé, társadalomkutatók kötelező olvasmányává teszi könyvüket, nem utolsó sorban egyfajta sajátos izgalmat-feszültséget ad neki, úgy is, hogy nem viszik színre magát a kutatást és annak feldolgozását-értelmezését, hanem előre megtudjuk, mi lesz a vége. Robinson & Hockey ugyanabban a fölfogásban művelik a társadalomtudományt, amelynek okán MAX WEBER (62.o.) joggal mondhatta: ezeknek a tudományoknak az örök ifjúság jut osztályrészül, fogalmaikkal együtt minduntalan megújulnak.
Robinson & Hockey kutatásának konkrét tárgya a férfiak identitása különböző társadalmi kontextusban; vagyis a férfiasságot mint identitást nem szilárdnak és tartósnak tételezvén, azt vizsgálják, hogy különböző társadalmi kontextusban mivé lesz (csinálódik) a férfiasság; a társadalmi kontextust, így a kutatásuk központi helyet jelentő munkahely és otthon nemiséggel átitatott világát és határait sem tételezik állandónak, amely a változó férfiasság nem változó keretéül szolgál.
Kutatásuk egyik kulcsfogalma tehát az identitás. Ezt nem állapotként, hanem olyanként fogják föl, amely alakulásban/mozgásban van, olyan folyamatként, amely nem ér véget, nem zárul le, fejeződik be – identifikációként. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a folyamatnak, az identifikációnak ne lenne eredménye, hogy a férfiak ne azonosítanák-tapasztalnák magukat férfiként, csak először is azt, hogy a férfiasság (mit jelent férfinek/férfiasnak lenni) nem ugyanaz egyszer s mindenkorra. Másodszor azt, hogy különböző kontextusban egy és ugyanazon egyén esetében sem feltétlenül vagy szükségképp egy és ugyanaz a férfiasság (jelenti ugyanazt férfinek/férfiasnak lenni). Végül pedig azt, hogy a férfiasság nem feltétlenül bír világos és egyértelmű kontúrokkal.
Kutatásuk másik kulcsfogalma a nemiség, azon belül a férfiasság mint identitás, amely fölfogásuk szerint csinálódik (csinálásban van): relacionális és interszubjektív módon, azaz különböző, emberekkel és nem emberekkel való viszonyokban és kapcsolatokban, valamint azok által formálódik. Ebben a különbözőség és a hasonlóság egyaránt meghatározó, azaz a férfiasság mint identitás a különbség és hasonlóság által konstituálódik: a férfi és nő közötti különbségek által egyrészt, férfiközösségek által másrészt. Az előbbi helye például az otthon/háztartás, az utóbbié a munkahely. A férfiasság tehát, mint identitás, nem egyéni, az identifikáció nem zárja magába vagy függetleníti az egyéneket, jóllehet végpontjai maguk az egyének – ők azok, akik férfiasság testet öltései, testülései.Ez Robinson & Hockey elméleti alapállása: a testesülés (embodiment), az, hogy a férfiasság (férfilét) testesült (embodied), testté vagy testivé válik.
Ez esetben nem mondhatjuk, mint az „embodied mind” esetében, hogy az „embodied” „megtestesülés”-ként, „testet öltés”-ként, „testesült”-ként való magyarítása „rettenetes választás”. Ha az „embodied mind” teoretikusai egyetértenek, hogy az embodiment nem valamiféle esemény, amely egyszer csak megtörténik az elmével, mintha az elme valamikor testetlen lett volna, aztán testet ölt, testi vagy testté lesz, vagyis ha az „embodied mind” teoretikusai egyetértenek abban, hogy az elme lényegileg „embodied”, mindig is az volt, nem is lehet más, akkor az „embodied” annyit mond, hogy az elme testi, az elme nem külön entitás a testhez képest, hanem csakis benne, vele és általa manifesztálódik, és akkor az „embodied” „megtestesülés”-ként, „testet öltés”-ként, „testesült”-ként való magyarítása tényleg „rettenetes választás” (SUTYÁK, 17–18). A nemiség, esetünkben a férfiasság testisége azonban nem létadottság, legalábbis a maga konkrét formáiban, hanem nagyon is esemény vagy folyamat, amiért is vele kapcsolatban nem az a kérdés, hogy miként testi, miként van benne, vele és általa, hanem hogy miként lesz benne, vele és általa. Ez nem implikálja, hogy a nemiség testtől független, avagy hogy a test nem nélküli, csak azt, hogy a test nem eleve nemi valamiféle meghatározott értelemben. Egy társadalomkutatónak ennyi elég is, nyugodtan távolságot tarthat az ontológiától, nem kell elköteleződnie sem amellett, hogy a test nemi, sem amellett, hogy nem nemi, mert őt a nemiség a maga mindekori konkrét és testet öltött, testté vált, testesült formájában érdekli, beleértve ebbe nemcsak a két- és többneműséget (bi-, tri- és polygender), de a nemtelenséget (agender) is.
Maga a testesülés folyamata nem tárgya Robinson & Hockey kutatásuknak, csak elméleti alapállása, hogy a nemiség, esetünkben a férfiasság mint identitás testté, testivé lesz, testesül, s mint identifikáció testben és testen keresztül zajlik, történik. Kutatásuk tárgya a férfiasság mint identitás különböző társadalmi kontextusokban: az érdekli őket, hogy a társadalmi kontextus (a munkahely és az otthon) miként határozza meg a férfiasságot mint identitást, hogyan és milyen formát ad neki, az egyének pedig e két kontextusban és azok között mozogva miként teszik magukévá, sajátjukká és miként menedzselik a férfiasságot. Vagyis hogy mi történik a férfiassággal, hogyan alakul át, változik meg egyik társadalmi kontextusból a másikba átlépve, miként (lehetnek) férfiak különböző társadalmi kontextusokban a férfiak, adott esetben miféle feszültséggel, konfliktussal jár ez, s mit kezdenek ezzel. Robinson & Hockey hipotézise, hogy egy és ugyanazon egyén férfiként nem mindenhol és mindenkor ugyanúgy férfi, hogy tehát a férfiasság egyik kontextusból a másikba lépve más, miközben maga a kontextus (a munkahely és otthon) szintén megváltozott, nem ugyanúgy lehetnek benne az egyének férfiak, ahogy eddig szoktak volt – azaz: nem mindig és mindenhol és ugyanúgy voltak és lehetnek maguk és mások szemében és szeme előtt az egyének férfiak. A férfiasság, szól másképp fogalmazva Robinson & Hockey hipotézise, nem összhangot és egyneműséget biztosító valamiféle totalitásban és totalitás által határozódik meg, hanem különböző, különféleséget, többféleséget eredményező kontextusokban formálódik.
Robinson & Hockey kutatásának célja: a férfiasságot mint identifikációt, amely különböző társadalmi kontextusokban, interszubjektív és relacionális módon zajlik, empirikusan megérteni és feltárni. Elméleti alapállásukból adódóan (embodiment) kutatásuk nem korlátozódhat arra, hogy egyes egyének miként adnak számot magukról és mások őróluk, mint férfiakról (interjú), hanem ki kell terjednie arra is, ahogyan a férfilét testesültként játszódik vagy színre vivődik a különböző kontextusokban (részvevő megfigyelés). Különböző területen dolgozó (tűzoltó, fodrász, ingatlanügynök), különböző korú (fiatal pályakezdők, középkorú és idős, nyugdíjhoz közelállók), észak-angliai városban élő férfiakkal készítettek interjút: arra kérték őket, hogy reflektáljanak otthoni és a munkahelyi férfilétükre. Ugyanennyi interjú készítettek nőkkel is, akiket a meginterjúvolt férfiak választottak ki (partner, barát vagy gyerek): arra kérdeztek rá, miként férfiak otthon ezek a férfiak. A résztvevő megfigyelés az otthoni és a munkahelyi környezetben zajlott, arra fókuszálva, hogy miként vívődik színre az itteni társas gyakorlatokban a testesült férfiasság.
Elméleti alapállásuk, mely szerint a férfiasság mint identitás instabil és kontingens, nem akadályozza meg Robinson & Hockey-t abban, hogy kutatási kérdéssé tegyék: vajon tényleg megfelelő (valóságnak megfelelő) fölfogása-e ez az identitásnak? Elméleti megfontolásaik, melyek okán a férfiasságot mint identitást társadalmi kontextushoz és interakciókhoz kötik, szintén nem akadályozza meg őket abban, hogy kutatási kérdéssé tegyék: vajon az identitás előzetesen létezik, adott, kész, vagy kontextusokban zajló interakciók révén és által születik és formálódik? Tehát megvan, kidolgozásra kerül, ahogyan az kell, az elméleti alap és keret, de az elméleti alap és keret maga is kockára van téve az empirikus kutatásban. Ebben nem csupán az íz-vérig empirikus kutatói hozzáállás fejeződik ki, hanem benne van egy nagyon is konkrét és Robinson & Hockey szerint kutatással próbának alávetendő kérdés: vajon az identitás természete tényleg mindig ugyanolyan, tényleg mindig és mindenkor instabil és kontingens? Ezért mondhatjuk: a Masculinities in Transition nem a tankölteményhez hasonlatos, mely kifejt, szemléltet, példáz egy már igaznak tartott, szilárdan elfogadott tételt vagy tételrendszert, hanem inkább a gondolati költeményhez, melynek tárgya a gondolatért való küzdelem, a gondolat megalkotása, estünkben nem másra alapozva és nem mást forrásul használva, mint magát az életvalóságot.
Ajánlott olvasmányok:
SZÉL ZSUZSANNA: TESTIESÜLÉS (EMBODIMENT) A GENDER TANULMÁNYOKBAN. HOGYAN JELENIK MEG AZ EMBODIMENT-PARADIGMA A GENDERREL KAPCSOLATOSAN A NEMI SZEREPEK MEGÉLÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN? IN REPLIKA 121–122 (2021), 35–47.
HADAS MIKLÓS (SZERK.): FÉRFIKUTATÁSOK. SZÖVEGGYŰJTEMÉNY. (E-KÖNYV.)
KIMMEL, MICHAEL S.: A MASZKULINITÁS JELENKORI „VÁLSÁGA" TÖRTÉNELMI PERSPEKTÍVÁBÓL. IN REPLIKA 43–44 (2001), 55–74.
HADAS MIKLÓS: A FÉRFIKUTATÁSOK KÉT HAGYOMÁNYA. IN UŐ: A FÉRFIASSÁG KÓDJAI, 31–71. (KÖNYVÁRUNKBÓL KÖLCSÖNÖZHETŐ.)
CSORDAS, THOMAS J.: EMBODIMENT MINT ANTROPOLÓGIAI PARADIGMA. IN REPLIKA 121–122 (2021), 113–146.
WOODWARD KATH: BOXING, MASCULINITY AND IDENTITY. THE 'I' OF THE TIGER. (ONLINE KÖNYVTÁRUNKBÓL LETÖLTHETŐ.)