Jesús Moncada: A folyók városa 9789632366722
| dc.contributor.author | 1302 FSZEK Radnóti Miklós Könyvtár | |
| dc.date.accessioned | 2024-10-02T22:04:08Z | |
| dc.date.accessioned | 2024-11-07T15:55:31Z | |
| dc.date.available | 2024-10-02T22:04:08Z | |
| dc.date.available | 2024-11-07T15:55:31Z | |
| dc.date.issued | 2013 | |
| dc.description.abstract | A blogger arcképe kölyökkutya korából - Novák Péter írása - Esős augusztusi nap volt, hűvös is, nem az a kimondott strandidő. Inkább lementünk a révfülöpi mólóra. Amíg a gyerekeim fagylaltot nyaltak és a bazárok kirakatait nézegették, én leültem egy padra és belekezdtem ebbe a könyvbe. Néhány oldal után a talpam alatt murvává változott a viacolor burkolat. Fölnéztem, 1980 volt. Elsőre persze meglepett a dolog, de hamar ismerős lett minden. A szemben álló épület cukrászdából visszaváltozott kikötői jegypénztárrá, az ocsmány diszkóvá átépített Ibolya presszó megint az a hangulatos, rózsalugasos, lepusztultságában is vonzó hely lett, ami régen volt. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és elindultam. Az első sarkon rögtön megpillantottam a pár éve bezárt könyvtárat, Eszti néni éppen akkor ért oda, hogy kinyisson. A vasúti átjáró mögül eltűnt az evangélikus központ épülettömbje, a helyére visszakerült a régi iskola, mellette megint működött a Tessék-Lássék zöldséges, és a kerti pavilonból átalakított újságos, ahol majdnem annyi német lapot lehetett kapni, mint magyart. Az utcák tele voltak német családokkal, és gondolkodás nélkül meg lehetett mondani, hogy melyik NDK-s. Pár perc múlva elhaladtam a nádtetős kis borozóvá visszaváltozott Birka Csárda előtt, ahol valamikor nagyapám itta a jól megérdemelt fröccsét, miután már kora reggel végigállta a hosszú sort az újra működő Szabó pékség előtt. A Birka után ráfordultam a hegyi útra. Itt nem sok minden változott. Néhány ház helyét visszavette a rét vagy a szedres, az udvarokban nem Audik és Toyoták álltak, hanem Ladák és Trabantok, és sokkal több lett a lepke. Elértem az Úttörő útig. A táborok megint zsúfolásig voltak gyerekekkel, a lepusztultságuk is más volt, mint az üresen ásító épületeké, a konyhákból áradt a menzaszag. Megérkeztem a házunkhoz. Megálltam, néztem befelé. Nem volt ebben semmi különös, sokan megálltak, hogy megcsodálják a díszes kerítést. Ilyenkor nagyapám leballagott és elbeszélgetett az emberekkel, elmondta, mit miből és hogyan csinált. Az öreg most ebéd utáni szunyókálásban volt, kibicsaklott nyakkal ült az egyik kerti széken, a másikon egy tíz év körüli fiú olvasott. Semmi nem mozdult. Én meg csak bámultam befelé, és arra gondoltam, hogy a világ tele van eltűnt falvakkal és városokkal. A legtöbbjük csendben, szinte észrevétlenül múlik ki, úgy hogy a helyén egy másik város születik. De vannak olyanok, amik egy hatalmas apokalipszisben pusztulnak el, vagy hosszú és fájdalmas haldoklásra kényszerítik őket, mint Mequinenzát, ennek a mágikus krónikának a színterét. Moncada regénye szülővárosának szubjektív krónikája. A 20. század elejétől, a polgárháborún át, a hetvenes évek elejéig néhány család történetén keresztül elbeszélve. A várost Franco alatt elárasztották egy duzzasztógát miatt. Katalán történelem és családregény mágikus realizmussal. Jesús Moncada: A folyók városa (L’Harmattan, 2013) | |
| dc.identifier.isbn | 9789632366722 | |
| dc.identifier.uri | https://dspace.fszek.hu/handle/20.500.14711/51412 | |
| dc.publisher | L'Harmattan | |
| dc.title | Jesús Moncada: A folyók városa 9789632366722 | |
| dc.title.alternative | bibFSZ01742387 |